Kiss Ottó legszebb novelláinak gyűjteménye három hét múlva, az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A szerző több mint egy évtized után jelentkezik újra felnőtteknek szóló könyvvel. A KÉK OROSZLÁN BEZÁR tizenhárom új és tizenhárom régebbi, átdolgozott novellát tartalmaz közel 300 oldalon. A könyv már előrendelhető az online könyváruházakban: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Kiss_Otto_A_Kek_Oroszlan_bezar&type=22&id=333547
A szerzőről: Kiss Ottó 1963-ban született, Gyulán él. Gyerekeknek és felnőtteknek is ír. Elismerései: Év könyve díj (2003), Artisjus irodalmi díj (2007). József Attila-díj (2009), Év Gyerekkönyve díj (2021)
Kedvcsinálóként az egyik izgalmas új írás, A KÍSÉRLET című novella elejéről olvashatunk néhány bekezdést.
A kísérlet
(részlet)
Hamzakő. Így nevezték el a tíz-tizenöt centis szabályos fehér kockákat. Három nap alatt hullottak le az égből, lassan, akár a hópelyhek, de amikor földet értek, olyan súlyuk lett, hogy az emberek közösen is alig bírtak megmozdítani egyet-egyet. Nálunk, a faluban szombat este találták meg az elsőt a templom bejáratától néhány méterre, a járdán. A pap a sekrestyés fiúval akarta arrébb tetetni, aztán kiderült, hogy még ketten se bírják, segítséget kellett hívniuk. Reggelre a kő visszakerült a járdára, akkor újra arrébb vitték, egészen be a fűbe, a nagy juharfa mögé, de hiába, mert két perc múlva megint a járdán volt. A sekrestyés fiú a templom elől nézte végig, ahogy a kő néhány centiméterre elemelkedik a földtől, aztán megkerülve a juharfát visszalebeg a járdára. Amikor a hívek első csoportjai megérkeztek, fennhangon magyarázta nekik, hogy mi történt, és azonnal le is vonta a következtetést: ez az ördög műve, más ilyet nem tud csinálni. A pap a szentmisén mintha csak erre reflektált volna, szó szerint azt mondta, hogy a követ Isten helyezte vissza a templom elé, más ilyenre nem lenne képes. Aztán még hozzátette: bizonyára így mutatkozott meg nekünk, földi halandóknak, mert felfogni őt teljes valójában úgyis képtelenek lennénk.
A második hamzakőre a favágók bukkantak rá hétfőn délután egy erdei tisztáson, de csak a hírt hozták, a követ nem. Akkor még voltak tévéadások, működtek a rádióadók és a mobilátjátszók, műholdas adatokra hivatkozva bemondták, hogy több tucat hamzakő hullott az ország keleti felére, megközelítésük tilos, hatósági eljárást von maga után.
Én hetente kétszer, kedden és pénteken jártam az erdész lányához, az apja ezeken a napokon ment továbbképzésre a városba. Vanda huszonnyolc éves volt, kicsit idősebb és magasabb, mint én, és mindig mosolyogva várt az erdészlak teraszán. Azon a kedden is ott állt, de nem engem nézett, az erdőt fürkészte. Ahogy közelebb értem, már én is láttam a kék overallosokat a távoli tisztáson. Legalább harmincan lehettek, hosszú fémoszlopokat pakoltak le három teherautóról. Néhány öltönyös is volt velük, ők irányították a munkát.
Az erdészlakból nem láttunk rá a tisztásra, igaz, nem is nagyon érdekelt minket, mi folyik ott, de kora délután, amikor eljöttem Vandától, kihoztuk a teraszra az apja látcsövét, mert az oszlopok egy része akkor már állt. A hosszú póznákat állványokon hegesztették egymásba, úgy meredtek az ég felé, akár valami hatalmas antennarendszer. Addigra újabb autók és munkások érkeztek, néhányuk a tisztás szélén álló magasfeszültségű villanyoszlopon szerelt, a többiek az antennarendszert kerítették körbe zöld dróthálóval, és a látcsővel jól látszott az is, hogy az oszloprengeteg közepén ott a hamzakő, amelyre a favágók bukkantak előző nap.
Illusztráció: a kötet borítója
Kiss Ottó író hivatalos oldala: https://www.facebook.com/KissOtto.Official