DÍSZLETEK
és vétlenül haladnak át a tévedések
egy felbontott levél
egy itt felejtett hangaszál
és míves gondosan
kezelt valamik
így és úgy ezek
a vágytöbblettől
nem kérsz semmit újra
akár az ősi fáról
hullanak ránk misztikusak
aránk a szembogár
és mindent lát amit
a tinktúrák osztanak
mert kár is lenne feleselni bármiért
az Isten szánta őt
és társtalan mindig
ha kint
az idő sír magában
és oly lényegtelen
csak ez a felpillantás a nyelveken szólás igaza
a viaszos a kővé dermedt ágálásaink
már nincsek talán
pusztán egy szobában díszletek
a többi ami vagy
színében elváltozott
*
FÚGA
itt már csak lábnyomok maradtak
ez volt az emberarcú szándék
otthona
és járnak néha át
szelíden néznek
megajánlják
izgalmaikat
egy más dalnok szerep
a lényen túli mátkasága
a szél sodor kíváncsi jóst a mondható
felejt az érintésekig
nincs másik ismerősöd
hát ez jelbeszéd
úgy vágyakozol
helyzeted szerint
akár a csend panoptikumában írt levelek gazdái
úgy
és látvány-szinten
oldoz fel és irgalmán a szent
elkérem visszavágyódom
hozzá mint még soha
*
BÚCSÚ
eljönnek értünk majd
a részletek
a félszavak helyett
egy táltos ismerős
és átfúj rajtunk
akkor az a szél
és bordáink a harmat
kapujában tűnnek el
itt szép volt hálni és akarni
és történetekbe oldozódni
az egyetlen voltál
aki perelhető
a misztériumok sajátja volt
hogy indultam feléd haza
és legbelül árnyéktalan
mert árnyék voltál
eltévesztett remegések
e gyűrött kép matadt a napszentület
az elégiák hamujában
Isten előtt
*Első közlés