Hajnal Éva: most is

ti gondoljatok a hárfaszemű fiatalokra*
én a mimóza tekintetű öregekre gondolok
akik mindig hatost dobnak elgémberedett utcakövekkel
és online árveréseken romantikus rémálmaikkal gurigáznak
rájuk gondolok
akiknek homlokráncaiból növendék erdő sarjad
és akik azt is tudják hogy walt withman
            egy ács fiaként született
mert nem keverik össze azzal a bizonyos másik áccsal
            akivel naponta vacsoráznak
róluk gondolkodom akik attila mellett üldögélnek
            a duna-parton
és konok magányban petriként alszanak el
néha még álmodom is velük
ilyenkor mosolyogva látom hogy
            könyvespolc ül szemgödreikben
és észrevétlen angyalokként védelmező kerubszárnyakat
            suhogtatnak idegenek tiszteletére is
szavaikból vanília illat száll és kézzel nyújtott
            házi rétes a nevetésük
most is róluk gondolkodom*József Attila: Én dobtam – részlet