– Kész vagyok – mondja Erik és nevet. Hanyagul huppan egy székre. Rengeteget dolgozik. Állatorvos. Megbeszéltük, ha végez, bejön kicsit beszélgetni.
– Micsoda illatok! – szimatol a levegőbe, ha nem tévedek, rakott krumpli.
– Jókor jöttél, éppen kész van. Tudom, hogy szereted! – fülig ér a szája. Eszünk, aztán beszélgetünk. Minden barátom közül Erik a legkedvesebb. Azt mondják, nem lehet barátság férfi és nő között. De! Van! Különleges srác. Okos, megbízható, vicces. Soha egy szó sem kerül ki abból, ami elhangzik közöttünk. Szemben ülünk egymással a fotelben. Nevetgélünk, pletyizünk. Imádom a humorát! Egyszer csak kérdez.
– Mi volt az első szexuális élményed, és mikor? Váratlanul ér a kérdés, de nem lepődöm meg, bármiről tudunk beszélni nyíltan, nincsenek tabuk.
– Hosszú, és nem túl vidám, de ha van időd, elmesélem.
– Most van, holnap reggelig ráérek, kíváncsivá tettél – feleli, és várakozóan néz. Magam alá húzom a lábaim, belekezdek.
– Mint tudod, nagymamámék neveltek fel. Apám korán meghalt, anyám pedig náluk hagyott, lemondott rólam. Kétemeletes, körfolyosós házban laktunk. Majdnem mindenki szénnel tüzelt. Sokszor mentem nagyapával a pincébe, “segítettem” a kis vödrömben szenet felvinni. Hétéves voltam, szerelmes lettem a szomszéd fiúba. Józsi tízéves volt és ő is” bírt engem.” Ha tehettük, mindig együtt voltunk. Átjártunk egymáshoz társasozni, tanulni. Egy napon Józsi megállt előttem.
– És most csókolózni fogunk!
– Azt nem lehet – tiltakoztam –, amikor nagymamával mentem vásárolni, láttunk egy csókolózó párt. Nagymama azt mondta, ne nézz oda! Fúj, milyen lány az ilyen, hogy sülne ki a szeme! Vagyis csókolózni nem jó – feleltem .
– De, igenis jó! – kiabált Józsi, és ha te nem akarsz, akkor nem is szeretsz, és akkor én nem leszek a szerelmed többé, mert tudd meg, Erika is szép lány, és akkor majd vele fogom kipróbálni. Megijedtem. Megígértem neki, hogy megcsókolhat. Aztán eszembe sem jutott hetekig. Egy napon Józsi azt mondta, lemegyek a pincébe, gyere utánam, de ne lásson meg senki, mert kikapunk. Leosontam. Józsi várt, átölelt és azt mondta, csukd be a szemed, mint a filmeken. Becsuktam. Aztán azt éreztem, számat puszilgatja.
– Na, most már csókolóztunk – nevetett. Tisztára összenyálazott! Nem is volt benne semmi érdekes.
– Most pedig, ha szeretsz, mutasd meg a nunidat.
– Minek? – kérdeztem –, neked is van.
– Nem, nekem kukim van, mert én fiú vagyok. Kíváncsi lettem, nagymama soha nem mondta. Nagyon szégyelltem magam, de ugye, Erika… Hosszan nézegette, és ő is letolta a kisnadrágját. Én is sokáig néztem, hát, ez tényleg nem olyan, mint az enyém. Kiosontunk a pincéből. Néhány nap múlva Józsi azt mondta a játszótéren:
– Gyere le a pincébe, megtanítalak szerelmeskedni. Láttam a suliban egy újságot, a Szabó Géza hozta, apukájától csórta el. Nem mentem sokáig, féltem. Aztán Józsi az iskolában folyton Erikával lógott a szünetben. Borzasztóan fájt a szívem.
– Lemegyek veled a pincébe – állítottam meg egy nap. Délután leosontunk a pincébe, persze külön-külön. Letoltuk az alsóneműnket és Józsi a kukiját a hasamhoz nyomta, vagy négyszer.
– Na, most már szerelmeskedtünk – mondta és megölelt. Ebben a pillanatban ott termett Gyuszi, nagyhangú, tizenöt éves, a másodikról. Mindig féltem tőle.
– Ti mit csináltok itt? – kérdezte, és reszelős hangon felröhögött. – Na, te kis ribi, keféltek? Majd megmondom nagyanyádnak! Gyorsan felrántottam a bugyimat és futottam, életemben nem szégyelltem magam annyira!
– Csak nehogy gyerek legyen a vége – kiabált utánam. Erik szeme összeszűkül. Már nem mosolyog. Tudja, nagyanyám keményen bánt velem. Ha kaptam egy intőt, belépett a spejzba és kihozta a gumislagot, addig ütött vele, amíg el nem fáradt a karja. Sírtam, könyörögtem, ne bántson! Volt, amikor bepisiltem, annyira fájt. Másnapra írt egy igazolást, ha tornaórám volt, hogy nem éreztem jól magam este, kéri a felmentésemet arra a napra. Nagy baj lett volna, ha a testnevelő tanár meglátja a hurkákat a hátamon. Egyszer eltörtem egy vázát, ő pedig a fakanalat rajtam. Amikor összesöpörtem a cserepeket, a vázán a felirat, “Pannonhalmi emlék”, gúnyosan hirdette, a hit jó emberré tesz. Ettől kezdve egy rémálom volt az életem. Ha lementem a játszótérre és Gyuszi ott focizott, csak füttyentett egyet, nekem ott kellett hagyni a hintát, vagy az ugróiskolát és hozni neki vizet, vagy elmenni a cukrászdába fagyiért. Egyszer fellázadtam és nem mentem.
– Most felmegyek nagyanyádhoz, megmondom, mit csináltatok a pincében. Mentem utána és könyörögtem, ne tegye, nagyon ki fogok kapni. Nem szólt semmit, csak ment. Megálltam a lépcsőházban és rettegve néztem, ahogy bemegy hozzánk. Végre kijött. Elment mellettem és azt sziszegte, most már mehetsz, elmondtam. Sokáig álldogáltam a lépcsőházban. A félelem megbénított. Végül mégis elindultam. Rettegve léptem be az ajtón. Nagyanyám főzött, amikor rám nézett, azt kérdezte, mi bajod van, krétafehér vagy? Néhány percbe beletelt, mire rájöttem, nem tud semmit.
– Most megúsztad – vágta oda néhány nap múlva Gyuszi, de legközelebb nem fogod. Még pár hónapig zsarolt, de én nem mertem többé nemet mondani. Aztán egyszerre eltűnt. Nagyanyám azt mesélte este nagyapának, a fiatalkorúak börtönébe vitték, megvert egy idős asszonyt, mert az nem adott neki pénzt kölcsön. Erik mellém lép, leül a fotel szélére, átölel. Remeg minden porcikám.
– Viccesnek indult, de nem volt az! Ne haragudj, hogy megkérdeztem — mentegetőzik.
– Semmi baj felelem – megpróbálok mosolyogni. Még beszélgetünk kicsit, aztán Erik elmegy haza, én pedig lefekszem, és arra gondolok, talán ha én írtam volna a Bibliát, a hét főbűn egyike biztosan a gyermekbántalmazás lenne.
2018-11-10