On:
In: Szépirodalom, Vers

hiányod hideg szélként csapott csukott ajtók elé aztán mozdulataimnak elveszett a súlya a híg csend körbetekert szédülten néztem hiányod meteorkráterét magam voltam és külön élt bennem bánat-magam beteged voltam és nem tudtam gyógyítani magam forgattam kezemben bánat-köveim elemeztem de ismeretlenebb volt mint a hold-kő és hiába kutattam a periódusos táblánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

érezni az elázott őszi avar illatát a tegnap valóságpercei álmosan kószálnak megfáradt lélekgödrök szélein botorkálva míg félszeg napsugarak keresnek árnyékpárokat valahol harang zúg van ahol feneketlen mélyre temetik az ábrándokat érezni a hószagú fagy hideg ujjait rideg csend rejtőzik vasalatlan redőkbe bújva jégcsipkés habfodrokból horgol pelyheket a didergés míg havazásbaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mellettem ültél és a plafonon túlra néztél a napfényben megbújó csillagokat lested és azt hitted mind a tied lehet ha egyetlen ujjal is sikerül megérintened az arcodat néztem ahogyan elúsztál a horizonton és bezártad előttem szíved ablakát eltűntél a bepárásodott üveg mögött míg én csak állok előtte és várom hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ezt a túl szép zöld mezőt már valahol láttam valamely szörnyűséges álmom végén élővé kifejlődő tükörképek tömege mögött ívben szálló vadkacsákkal a háttérben zsibadöglesztőket tépdestek széparcú majdnem-kamasz komiszkölykök mindegyikük arcán frissen rózsaszín sebhely volt hosszanti vágástól s a kivágott húscafatok varasodott helye mint könnyelvezető árok mutatta az irányt: elvették hátTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tarot-ciklus VIII.   Az Igazság – A jó lap mozdíthatatlan kőoszlopok között aranyfüstnél áttetszőbb selyem lebeg a trón mögött sejtetve eltakart beláthatatlan sorakozó nyitott tereket mint egymással szembeni tükrökben végtelen ismétlés megbénít nem enged a Királynő felállni és mögé tekinteni hogy is lehetne pedig ő lenne nekem az Igazság kiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Úgy csinálunk, mintha rendben volna minden úgy csinálunk, mintha rendben volna minden, megtépázott és a múlt vasruhájába burkolt testek, égésnyomok bent a testben, a beszélgetések mélyén riadt sikolyok: úgy csinálunk, mintha rendben volna minden, rám nézel és tudod: az utca, ahol találkozik a szemünk, az éjszaka: az emberek nem képzelnek:Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Parti Nagy Lajosnak Miként de szép, az este jött, ment, esőillat és jázminok, kószál a magamfajta jöttment, a Duna foly, én áthidok. A Duna foly, haz át- meg átjár, a rakpartlépcsőn enyhe fény: a rím kedvéért több a vártnál. Kész költemény a dinnyehéj. Teátrum ez: jó rum teával, mit istenuccse,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy ismeretlen… Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó, ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Közöd A présben és a szorításban, az üvegbúra-borításban, a teljes elkülönülésben, a vírusoktól forró térben, közel, közben, között. A hangot megtorpantó falban, két ember közt a ravatalban, a ravasz részben, megosztásban, az egész megroppant világban, köztünk, közünk, közös. A tank nélküli háborúban, a gépfegyvernél gyorsabb szóban, világhálóban: „száraz űrben”, aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Add, hogy örökre megjegyezzem, engedd, hogy akkor se feledjem, ha majd úgy alakulna a törzsfejlődés útja, hogy kezdetleges jelbeszéddel, ízzel, szaggal vagy érintéssel, vagy ha fejlettebb fázisba érvén valami metakommunikáció révén képes lennék továbbadni másnak, vagy a hangok, amik elhagyják a számat, értelmes szavakká válnak, ha fölegyenesedve, ha két lábraTovább…