Szeretnek engem az istenek Szeretnek engem az istenek, harmatcsepp életem ring, lebeg, virágpor ízű perc-ékszerek, fű zöldje, víz gyöngye élvezet. Kék-lila akácok illata körüldong, ha jön az éjszaka, az élet is néha szép kerek… Szeretnek engem az istenek. Rám hullnak a tejes-kék egek, örvendeztetnek a részletek, búbánat felhőmből elpereg, sosemTovább…
gyász-szalagos ég alatt sóhajjá sorvad minden fájó gondolat váratlan pillanat szökteti a legígéretesebb álmot vesztett csata füstje száll amikor utoljára látnak szobád rabjai a tárgyak felszabadítják magukat rosszul záródó ajtódból elszabaduló huzat levési vállamon nyugvó kezed árnyékok rögtönzött szónoklatát hallgatja a fény szavak szilánkjain szél zörög verseidet védőkarként tartom aTovább…
Titokerdő Jónak ismernél, ha azt se, meg amazt se tudnád már rólam. * Szomj A lábvizedért más földrészeken sorba állna a szomjas. * Ördögecset Megjelent és már kezdte is: fölfestette magát a falra. * Talentum Tudta a sorsát: mindig középen ült az osztályképeken. * Pontos Válóper: a kettős pontból egyikTovább…
a csomagtartóban két pezsgősüvegnek sikerült összekoccannia a pasi úgy szaladt hátra bele az éjszakába reggelente ezen az útvonalon viszi a gyerekeit óvodába és a lánya mintha most is belecsimpaszkodna a hátába úgy mondja egész a kormánykerékre hajolva előttünk a nedves járda és az esték egyirányúsága hosszabbra nyúlik mint a lónyaiTovább…
Kivételesen kádban fürdött. Dörgölte magáról több évtized mocskait. Imitált ahogy minden egyes nap. Nem törölközött meg. Várta a kiszáradást. Meg oly sok minden mást. Elkésett, lekésett, megkésett. Egyik sem fontos már. Az ágyon csendben ült. Számvetése végéné járt. Felbontott egy langymeleg pezsgőt. Nem szerette, de tudta most kell. Meztelen ágyékáraTovább…
Szeretek az ablakban ülni, keretet kap a káosz, és vajon lehetne-e ennél több közöm a világhoz, egy ablaktalan érában, hol egy-egy falhoz tapadunk, – mint a vérrögök a vénában – és csak néhány bátor van, aki nem retteg lebontani, ki képes saját igazságát téglánként kimondani.Tovább…
DÍSZLETEK és vétlenül haladnak át a tévedések egy felbontott levél egy itt felejtett hangaszál és míves gondosan kezelt valamik így és úgy ezek a vágytöbblettől nem kérsz semmit újra akár az ősi fáról hullanak ránk misztikusak aránk a szembogár és mindent lát amit a tinktúrák osztanak mert kár is lenneTovább…
friss üzenet te azt hiszed téged néznek holott csak te böngészel piacra dobtak díszelegj akad vevő aki kap rajtad nem más vagy egy árudarab ahhoz hogy téged lássanak közelebb kell hajoljanak nagy csiricsáré forgatagban elvesznek a részletek nem látnak csak nagyvonalakban a fészbukon az új piacon nem rád arra kíváncsiakTovább…
Cantata profana HÍD. AVATÁS (Széchenyi – Döbling, 1860. április 8., húsvét) papír behajtva, kézéllel lesimítva: zizzenés a szét-csukódó árnyban: zuhanás tudása a szárnyban. áradás emléke: árok. kékítő világba leszállok: merülök békítő iszappal szembe: kettévált ország ömlik szemembe. fölfordult hal hasa, befordult szemfehér: vékony telér bazalt-időben: forradalom a megviselt tüdőbenTovább…
senki sem hagyja el otthonát hacsak nem az otthon egy cápa szája csak akkor rohansz a határhoz ha látod az egész város rohanni kezd csak akkor ha szomszédaid gyorsabban futnak mint te hogy tüdejüket kiköpve lélegzetük vérré fagy torkukon csak akkor ha a fiú akivel iskolába jártál s aki szédítőenTovább…