Délelőtt leülök verset írni de minduntalan fel kell állnom mit állnom, pattannom mert a párom igen, az a páratlan megbotlik, nyög egyet a kezéből valamit kiejt az ebédet főzi és bennem a lelkiismeret aki illemet tanult furdalásba kezd ha nem engedném a semmittevésbe belebetegedne még mosogatni is alig enged csakTovább…
Az én nagyapám úgy halt meg, hogy elaludt, mert tudta, hogy ép elmével nem léphet egy egyirányú útra. S a bezáródó ajtókat elfeledte ő sorban és hideg ténynek az maradt, hogy ahogy van, az jól van. Az én nagyapám úgy halt meg, hogy semmit el nem rejtett; mert úgy idézettTovább…
Szívemben vadló szél ül el, patája már annyi port kavart, és szembeszáll az esküvel, mit a higgadt, józan ész akart, nyugodva száz csenddel beszél. Csapzottan horkan, felnyerít, vágtatni szélnek szárnyán nem mer, kötőfék szaggatta szelíd, megzabolázott türelemmel remeg, mint hullnikész levél, az idő gúnnyal felnevet, a perceket kezedből ette, barátjaTovább…
Testtartás Másképpen tartja magát az arc-rostélyos lovag, sugár-koronás fejét a király, a pecsétviasz arcú követ, vagy az árulásra készülő ragyás közember. Amit ékül ítélsz életedben rajtad megjelenik. Ha reszketsz részeg reményt mutat öltözéked.[1] Más láb és kéztartása van a légzsák-burkába bújt szégyenlősnek, mint kinek fényből szőtt szótlan mosolya teste tartásábanTovább…
Lengő lét Nincs testem az árvaságban, hideg csillagok hullanak. Kötelektől szabadulva lengő lét, szálló madarak. Mire megjössz, néma leszek, csendesebb minden halottnál, kiterítve köd-mezőkre, tollpihe sóhajom ágyán. Időmön túl, mélybe zuhan, ott nyugszik el végre fényem, ahogy tenyeredbe kúszik, rég felejtett szívverésem. * Külön képeink Külön képeink és cseppjeink miatt,Tovább…
Ráolvasó Szemfehérje körömholdja kötésünk a halál oldja fehér gyolcs a szívünk táján két láncolt rab törött gályán hajlott kévénk őrli malom szorítja szent fogadalom lazítanám de nem lehet eloldanád a kötelet egyik földön másik égben fehér gyászban feketében egyik földben másik még nem hitük csak az üdvösségben gyönggyé fordult szemfehérjeTovább…
kétségtelen viszonylagos viszonylatok tetten érnek incselkedő legeknek tesznek föl tétnek hol az egyik hol a másik veszti el a hitet bennem két szék között a pad alatt hirtelen mindegyiket elvetem nem kérdezek nem állítok kínosan világos talajon állok nem mozdulok szilvakék összefüggés rajzolódik apránként körém * Más Aki engemTovább…
Foglyul ejtett a régi kert, a diófa a kőkerítés mellett állott,ágai átnyúltak azon, a Kígyó utcza fölé, amire a kapunk nyílt, talán szerencsésebb lett volna Kígyó köznek nevezni, hisz szűk kis utcácska volt, a patikától, a katolikus templomtól ott lehetett átmenni a mozihoz és a Murvai-cukrászdába. A Murvai-cukrászdába ahol akkoribanTovább…
Élet-ciklus verseiből IV „Mily boldogság!” Micsoda boldogság! S ha elbuknék, micsoda nyomorúság! De most, még ily szegényen Mindent kockára tettem, S mindent elnyertem! Igen! Tétován Álltam a győzelem küszöbén! Az élet csak élet, a halál csak halál! Az üdvösség csak üdvösség, s a lélegzés csak lélegzés! Ha tényleg kudarcot vallanák,Tovább…
Először megdöbbensz, hogy mindennek színes hátlapja van, csak eddig szemből láttad a valóságot. Olyan fölfedezés ez, melyet kár volna titokban tartani. Nekifogsz hát és fecsegni kezdesz. Rímeket keresel és, mert azt hiszed találtál, örömödben a csikorgást zenének gondolod, a betűhalmazt versnek, pedig még nem az és talán sosem lesz az.Tovább…