már fönn áll halvány szivárványt szór de még mindig elég gyönge később nehezül el emelkedik a város fölé a nap ökle olyan lesz mint a holdtölte zömök zsíros hasas és eszméletlenül sárga ahogy rábukik erre a körös-körül elterülő szürke óperenciára a csillogása mára eltűnt mintha az útra ejtenének egy aranygyűrűtTovább…
A BEÁS FOLYÓ a végleges idő fénykép Fenyvesi József fotóművészről régebbi ikonok festmény kalapban belülről a filmek Grazban Mecskei Csontváry szelet idő élet szelet a képeken távoli harangzúgás a Beás folyó zöldkék mormolása kődarabrög Chaplin elgurult kalapja hová zokogok föl északról megint Délre kórusok hontalan beszéde Könyvtár és Képtár magasságTovább…
Hozzád láncolt csillagok Hozzád láncolt csillagok a verssorok kereszteden kék neonfény pásztáz lassan alszanak el az idegen álmok még a madarak sem zajonganak vizes vertfal a szerelem ódon várba zárt szörnyeteg makulátlan az elrontott vers amit féltesz Te megtisztult eredendő bűn nélküli gyönyörű lélek a riadalmat csak játszani lehet aTovább…
Nem számít más, csak a látszat: a hazugság nem gyalázat. Nem a hitünk – csak az érdek. Torkon akadt, vak miértek. Nem szavaink: csöndünk lázad – fölsajduló, bús alázat, rendre vágyó, igaz élet. Istennek tett tűnt ígéret. Nem lángolva: duruzsolva, mint a parázs, mi tűz volna. Fellobbanó rőzse-gallyak égig érőTovább…
téli napsütés ráfagyott árnyékom a ló hátára * minden reggel csiszolgat játékán az őszi tücsök * jó társaságban hajnalkavirágokkal reggelizem * beteg vadliba hideg éjbe zuhant le elszenderülni * minden áldott nap másnak mutatja magát a gyapotrózsa * beleborzongok ilyen őszvégi este az alvilág lehet * mint a sötét éjTovább…
Madeleine ma kérlek ne hívj kollázs Petőcz András verseiből ne beszélj nekem arcod mindennapjairól megyek végig a kórház folyosóján mindig csak nyavalygok elbaltázott lehetőségekről szónokolok nem tudom elfeledni ahogy távoli helyen távoli idegen lények kikapcsolják a mobiltelefont Madeleine ma kérlek ne hívj különben is te egy ízletes sütemény vagy láttalakTovább…
zöldsapkás dombok, villanó combok, bicikli kattog a macskakövön, fényliget-űzte fogadkozások, késztetés ül az ösztönökön szellőzött lelkek, elégedettek, ha nyálban gazdag a tavaszi szó: édin, ha játszik a buta kis macska, és rügyek hasán az olvadó hó. ég-homlokán jő, a suhanó felhő szoknyáját festő virágszirom, előbúvó hóvirág jön, s tavaszt köszöntőTovább…
Uram, a betegek napja ez; egy nap az emlékezés, napi a szenvedés… Ima a betegekért… Uram, van baj elég, nem véletlen, hozzád fordulok nem véletlen, láthatod…. Kérlek segítségedért… Ima a betegekért… Uram, könnyítsd a bajt, a segítő szándék hajt; könnyítsd a fájdalmat, a testet gyötrő szenvedést…! Ima a betegekért… Uram,Tovább…
Emlékszel, éppen ebédeltünk, mondtál valami újat, szépet, az újdonság-finomat kanalazni kezdtük, amikor a cetlire még ráférhetett: talán azt rebesgetted, hogy régen szívedbe egy leánykori jégcsap, mely percenként nőtt egy araszt, miként igazolta-hazudta a tavaszt, magad sem igazodtál el akkor, hiszen hangom már ismerted jól, s elmúlasztotta alkalmi didergésedet, amint buszrólTovább…
Álarcarányok Emberismereti pontosság nem létezik. Látszat, ránk illesztett álarc, ami alól itt-ott kikandikál a valóság. Kölcsönös a játék. Ám az arányok! Ítéletben a tévedés! Magabiztosan állunk mozgóvonalazott kockáinkban. Ėszleljük a világot, arcunkon a szellőt, lábunk előtt egy átsiető bogarat. Hiteltelen valóságunk mélymerülésben. * Ősz Budán Ősz van megint. Színt cserélőTovább…