Időtlenül beléd gabalyodtam. Őrjöngve eggyé szelídültünk, mint halk, gesztenyebarna folyosón sétáltam, úsztam szemed bogarában. Olvastam gondolataidban, láttam félelmeidet. Egyedül voltam veled, társas magány zárta rám a messzeséget. Szabadulni akartál. Leráztál, mint illetéktelen vízcseppet, de fényed felszárított, s páraként orrszőrcsillámaidon kapaszkodva jutottam el lényed rejtekébe. Akaratod ellenére. * Volttalanságod megfeszít, elTovább…
Ülök egy kikövezett parkban, egy gazdátlanul kopott padon, lábam alatt közbeszerzett kavics csikorog, közmunkások kapirgálnak unottan, kivágott, egészséges fák csonkjai mellett bólogatnak némán a régi villanyoszlopok. Elgondolkodom múló életen, jajgathatnék, hogy lassan jön a halál s már semmi dolgom, mondhatnám, nem én bajom a történelem, s nem siránkozom minden botorságonTovább…
Liszt Ferenc utolsó órája Mennyi város tapsolt, hány győztes nyitány szólt neked, s hány balkörmű támadt rád, míg huzatos vonatod nagyot sípolt, s buzgó erőd utána szállt. Hetvennégy éve járja szíved rapszódiádat. Most ágyadban fekszel, betegen, egyedül, vizsgáló szemek nélkül. Adj még egy kurta órát Istenem! Lovak patái újra verikTovább…
nem vagyok elég a sorsnak a földnek is fájok uzsorással és adóssal kólótáncot járok körbe-körbe egyre ropjuk élete halálra amit holnapra halasztunk rábukik a mára * véred zuhogása dobhártyámat mossa szíved dobogása mellkasom tapossa két kezed bilincse feltöri a vállam add hogy konok táncod mindhalálig járjam * fehér az aTovább…
A fátum árnyékában 1 Sétára hív a szendergő utca, bársony a járda, s fönt selyem az ég, a csörtetés már álmát alussza, s a nappali fény is horkol már rég. Rőt kezű ősz simogatja hátam, levéltetem jajdul léptem alatt, elhalt évszakon tapos a lábam, szívembe mar a múló akarat. LigetTovább…
szemhéj alatt hintója bakján saját inasa az utazó kertjében ő a kertész egy szekér keresztülmegy a szántón csizmájából a beszorult rögöt ahol kiszórja organikus a várakozás hányféle tavasz nyílhat e szemhéj alatt hányféle sírás amitől majd ismét rügyezik amitől tovább amitől mégis * nő ajzott világok étke vagy édeni fészekrakóTovább…
mint a festő a pemzlibe… Hajnalodban, hajnalunkban a jövő is mögöttünk, előttünk pedig megnyúzva a jelen, felkoncolt, felboncolt szavaival naponta lesz úrrá a szükségszerűségeken… Bizonyosságunk katarzisa: a versírás maga, az éjszakai vadászatba képzelt napi metamorfózisa, ami az ájult közöny kiszolgáltatottságából enged, már ha a naiv égieket édes szavakkal sikerült kiengesztelned.Tovább…
Van az úgy, hogy az ember nem tudja eldönteni, melyik ujját harapja, mert mindegyik neki fáj. Így történt ez Durcival is. Kandúrként kapta a nejem az egyik kolléganőjétől, és amikor már teljesen belopta magát a szívünkbe ez az okos, játékos, bohém kis szőrgombóc, Maris néni, a szomszédasszonyunk kiderítette róla, hogyTovább…
Vadlibák Ez nem egy kivilágított ösvény. Itt ezerszer követsz el hibákat. Valami titkos ösztön vezet, mint az éjszakában a vadlibákat. Ahogy állunk a koromsötétben és ők jóval felettünk repülnek, csak a surrogó szárnyuk és hangjuk adja hírül, hogy előkerültek. Miféle nevenincs bátorság ez, hogy nem tudóikét a halálnak, ha viharTovább…
Mikor hajóm szélvihartól űzve a jeges tenger közepéig ért, mint kifulladt kopó vadászat végén orrát magasra tartva jégtáblának dőlt. A fedélzeten már csak én maradtam, sok volt útközben az ember veszteség, behúzódva a rakodótér sötét fülkéibe még melegen tartott a trópusi vér. Lehelet pára a sűrű deszkák alatt, csapóajtón túlTovább…