verses álom hajnalban arra ébredtem hogy hangosan nevetek három fehér medve volt a színen egy nagy és két kicsi nyers húst adtam nekik a kicsiknek nagy húsos csontot a nagynak egy pici falatot a kölykök ügyesen ettek majdnem kecsesen mind a ketten a hátsó lábukon ültek a nagy négy lábonTovább…
egy léggömböt szeretnék és összeszednék mindent, ami felesleges például amiket megígértél, de aztán soha semmi sem lett belőlük, minek őrizgessem, nem igaz? vagy azt a mondatot amit reggel a boltban kaptam a mogorva pénztárostól a blokk mellé, és az a képkeret, soha nem került közös fotó bele, pedig én úgyTovább…
Csillagcsücsök szemedben, nézd, az élet elrebben. Télre tavasz, nyárra ősz, még néhány év és felnősz. Hópihe ül hajadon, te megölelsz, én hagyom. Március lett, rügyezik, nevetgélünk reggelig. Jeges ital egy bárban, magad látod egy lányban. Falevelet hord a szél, mintha mindig te jönnél. Csupa jóság szemedben; Nézd, az élet elrebben.Tovább…
Csak addig maradj, míg leáldoz napom, míg megkapaszkodom egy ékes csillagon, s majd úgy kísérjél át a titkos fénybe, én csak köszönjelek, ne esdekeljek érte! *Első közlésTovább…
Doboztelep lassító taxi – utas-remény távol zúgnak az éjszakai műszakok szél taszigál a betontömbök között ezernyi élet jobb-rosszabb estéje tűnik el a monotonszürke falak mögött lámpaoltásra váró vacsoraszag egy lekaszabolt hétköznap a feledésnek körbemosolygott lépcsőházi ásítások a másik oldalukra fordulnak az óracsörgésről álmodó vasárnapi emberek * Időzítetlen talány ismeretszomjam szaporodóTovább…
lényegünk akik nem lehettünk legfontosabb amit meg nem tettünk engem is formálnak folyton a kései felismerések földrengései szétválnak az egymásba csúszott emlékek a bennem bujkáló fények között plasztikusabbak a vétkek a senkire sem hasonlító tükörképek csak árnyai idegen utaknak bár ismerőst mutatnak de ez nem igazi – elcserélt – énemTovább…
1. Jó kifogás lenne, de nem az, hogy szétválaszthatok mindent horogra – halra, testem az ágyra, ruhám a fogasra dobom, van, amin fennakadok, s van, ami csak úgy akad: hol élőlény, hol étel – ficánkol, mint a vágy, vagy elterül, tudomást sem véve magáról. Jó kifogás lenne, de nem az,Tovább…
KÖZÖTT A nap végignéz a katonáin. Mielőtt letenné a fegyvert, vigyázzba állnak a Rocky-Mountains sziklái. Semmi sem mozdul. Madarat, árnyékot, iramlót megállít a rettegés. Se meghalni, se születni nem szabad. Csendben vár, akit megaláztak. Saját szívébe húzódik vissza a szél. * VILÁGTALAN Tele az ég szárnycsapásokkal, karcolásokkal, bár csak aTovább…
kis szívem drámája kértem a folyót zúgjon hangosabban mert szívem árulón dobolt és féltem megvallja titkomat míg ültünk a fűz alatt s tépkedtem balgán a fa gyökerét hogy leplezzem sírásra görbült számon az óhajt hogy maradjon így a part a nyár a holnap s érinthessem lábán az elvakart csípések helyétTovább…
Mit tagadjam, a Halál jutott eszembe, mikor legelőször megláttam az üresen maradt folyómedret a tavaly őszön. Olyan kietlen tátongott a két part között a holtmeder, értelmetlenül és kifosztva, mint egy királyi sírverem. Mint valami őshüllő-csontok meredeztek a nagy kövek, köztük nyálkás erecske csorgott, hol meg-megállt, hol eleredt. És a hajdaniTovább…