On:
In: Szépirodalom, Vers

Én nagyon szeretnék egy rendes hazát, egy kedveset, egy szerethetőt és lazát. Ahol nem lophatják el senki álmait, és ne nevessetek, nem vagyok ál-naiv, de itt hevítik a rosszat és jegelik a jót, soha nem késsük le a süllyedő hajót. És semmibe veszik a gyengék igazát. De ki akarja folytonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– haiku-füzér – Most ismerhettem meg önmagam, mély vízbe dobva általad, cipelve nevünk súlyát, mit te is kaptál, végzem dolgomat. Tán már büszke vagy rám, nem látlak, de fentről hallom hangodat, lekéstük egymást, mikor éltél, nem voltál – most nem élsz, de VAGY.   A vers forrása a Szerző.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Saját tavasz „Most van soha.” (Filip Tamás: Perem) A közelítő tavasz hozza hírül: lélekmátkaság kora közeleg. De ha soha nem ér ide a vágyott, az elképzelhetetlen virradat? Ha tapodunk vég nélkül fagyott fényen? Ha más városban ver tanyát a május? Saját tavaszt hoz batyujában mátkánk.   Örökhagyás Kinek a hagyatékaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vajon kilovagol-e Perzsiából vagy volt Léted kavarogva Idézi egykori önmagát Így lesz vidáman gondtalanul Lépünk át a semmibe Halkan becsukva az ajtót, mosolyogva   lelked adod felszakadt az idő hege veled szemben árnyad törlik el   Szónyomat ne keresd árnyát veszti homállyal beszél ismeretlenül „nyelv nélkül is akár”   SzívkőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Aládúcolva az ég is. Szerelemtől másnaposan, véreres szemekkel ébredünk. Nehezen tisztulnak szavaink. Az eldobott kések eltévednek, reménykedünk, hogy nem fordulnak meg. Izmos kezek tartják az eget, erősnek mutatkozunk, mint nagyapánk rózsagyökér pipája, amely túlélte a lovasszekér kerekének zökkenését. Ilyenkor az ember hazájáról próbál motyogni valami hamisnak tűnő dicshimnuszt, aztán csakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sok mindenre megtanított. Például arra, hogy ha piskótát készítesz, a sütő ajtaját nem szabad kinyitni, mert összeesik. Ugyanígy nem tanácsos idő előtt megkérdezni a férfiakat, szeretnek-e. Ha megemlíted neki ezeket a dolgokat, azt mondja, ilyenek az emberek. Legtöbbször az el sem hangzott mondatokat jegyzik meg, és utána évekig kínozzák veleTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Rendezem vonásaimat. Egy szobrász napokig beosztja erejét, hogy létrehozzon egy szép arcot, ha nincs is véső a kezemben, ha nem is ugyanaz az erőfeszítés, mégis mintha felpofoztam volna magamat, de egy fotó erejéig olyan vagyok, mint amilyennek látni szeretném magam. Talán ez lesz a pillanat, amikor a látszatot átitatja azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kiborítani egy bögre kávét egy könyvtár közepén, véletlenül, amiért napként bolyongott benne a lámpa fénye. A barna lé végig csorog a karodon, elszínezi a nyitott könyvet. Letörölhetetlen következmény. Óceánok fenekén a kagylók, úgy ölelik a naplementéket, mint dyptichon táblák a teremtésről szóló szavakat. Bocsánatot kérsz, tőled nem kérdezi meg senki,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bolygók vagyunk, nem csillagok, egyre keringünk valami körül, zuhanunk felé, de nem találjuk el, elmozog előlünk, repülünk tovább, örökké úton, nem ismert cél felé, felszínünkön kifejlődnek, élnek, szeretnek, építkeznek, álmodoznak, és egytől-egyig kihalnak a fajok, bolygók vagyunk, nem csillagok. Bolygók vagyunk, nem csillagok, izzunk belül, de kérgünk kézmeleg, körbevesz minketTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(A Valahol a Föld nevű bolygón című készülő verseskötetéből.) A bolygó hangtalan kérdései A Föld nem kiált, hanem kérdez. Finoman, ahogy a talaj rezdül, amikor túl sokat várunk tőle. A csend nem vád, csak következmény. A bolygó kérdései nem nekünk szólnak, hanem rólunk.   A közös légkör A levegő, amelyetTovább…