Álmodtam róla múlt éjjel, rég volt már ilyen, nem is értem, most miért, nem is értem, miért most, futva értük el a villamost, és úgy beszéltünk, mintha sose lett volna köztünk az a zsibbadt tétovaság. Keresetlenül találtak ránk a szavak – mind, mit elsikkasztottunk az eltelt évek alatt. A JászaiTovább…
A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, mar egy könnycsepp. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék ez, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat csak rohan tovább, egyre messzebb visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyíltTovább…
ünnepiben vagyok vasaltas szagos színes szalagos olyan az én házam kertemből van ágyam fakopács csenget február van február * a lüktető csend marad a félbeszakadt mozdulat csak állok itt szál magam a part a hullámverés az arc ugyan az újra és újra a lüktető csend a félbeszakadt mozdulat * ésTovább…
Már végleg téged hordlak a szememben, Mióta abszurd angyalként előttem Ezen a foszló, végtelen napon Megjelentél, hogy – ma már jól tudom – Kiments a végső némaságból engem. Hurcolnak hullámos vizek, Énünkből kék forrás ered; Ki tudja, milyen part a szerelem? Én nem gyújtogató szemed, Nem is bronzszobor testedet: HomlokodonTovább…
Talányos jegyzetek közt babrál, hajlékot keresgél legalább a mozdulatainak. Egy bontatlan ajándékból a csomagolást tartja meg. Álma újszülött szavakat hozott, reggel fényesre nyalta őket az anyanyelv. Lesétál a partra, mintha nem volna más választása, és látja, hogy dagály és apály egyszerre érkeznek, előbb eltüntetik, aztán mégis itt hagyják egymás nyomait.Tovább…
hosszabbak a magányos éjszakák a legkegyetlenebb évszaknál a télnél ami úgy tűnik sosem akar elmúlni és oly sok embert magával ragad de nekünk akiket megkímélt most már ideje hogy ne csak élni próbáljunk hanem éljünk tiszta erőből szent akarattal tanuljuk meg a csönd zúgását fülünkben az igazak igazáról készüljünk felTovább…
Jasmina Topić Šaputanje – Suttogás Šaputanje Šta je svitalo mesecima? Pukotina ružičasta kroz koju je najzad sevnulo sunce? I stotine trnaca protutnjalo duž tela! – Mislim o tome dok sedim na pesku, ulazim u vodu. U šaputanje. Nikad više erotična lirska ekspresija, nikada slabija rima, odgovori, njihova estetika. Zagledana uTovább…
Csak ami édes, mi nem keserű, ami nem gyász, csak villanó vigasz, a halálon is átlengő derű, csak a hazugság, és nem az igaz. Mézgás talány csurranva megzavar, feledni, feladni kell, mi ború, az álmatlan éj már búcsút takar, csak az ifjú, s nem a hajlott korú. Csak a kacérság,Tovább…
(Emlékkönyvedbe) drágul a morzsa felcsíptem egy fagyott verebet parányka testéből vércseppeket csepegtetett az emlékezet ha marad kedvem minden porcikáját elronthatod nem tervezek semmit szikrát vetni öreg vagyok nem harapok nem kacagok sírok tekintetemnél fényesebb gondolat üt szöget fejembe kereszthez méltó rozsdás ácsszöget léptem térdben csuklik kezem remegése kenyérért ver reszketegTovább…
a hullámokat kék mellénnyé gyűrve öltözött ünneplőbe a Káli-medence kicsivel messzebb a sás zörgése emlékeztetett egy gyönge földrengésre még mind remegett amikor a vihar a földeket is föltépte és a Fekete hegyen víz csöpögött az aljnövényzetre mégis a homokbánya sebhelye a felvidék tenyerén ez a sápadt homlok juttatta eszembe ilyenTovább…