Öröknaptár Kurva a hétfő, a kedd köcsög a dobszerda nem bírja, felpörög. A szerelem csütörtök középen áll a prosti péntek pénzére vár. Végét ropja a szende rima szombat vasárnap Isten már csak szundít. * Nekemneked Neked van. Nekem nincs. Holnap tán azt mondod : Isten segíts! Nekem van. Neked nincs.Tovább…
Járj és láss! Kicsiny eleven lakhelyeden ma jeles napra keltél, az ismeretlen felé igyekezve, mint felhőn járó églakó, ha földre száll, megtetted az első láb-emelő lépéseket, s négykézláb-teredet hátra hagyva, sugaradat a vége sosincs szoba messzeségébe vethetted. A játékautód berreg kezedben, s nagyobbnak tűnik, mint a valódi, az ablakon túli,Tovább…
B.A.-nak talán fel sem fogtam hirtelen… a levendulás illatgyertyát is másnak gyújtottam meg, pedig miattad vettem, hogy romantikus legyen… egy koszos panelfal mellett álltam, és éreztem a telefont, ahogy arcomra olvad, égetett a hangodban jártan, fejemben a gondolatok stroke-ja, hogy „nem szeretlek eléggé”… még ma is látlak, ahogy mosod magad,Tovább…
a követelő szeretet az erőszakos birtoklás félelmetes idegen elvetendő magam ingyen adásához kevés vagyok (kevésbé szent) a közönyt nem találom eltűnt a Buddhák mosolyából ide-oda fordulok hangtalan kérek ha kapnék adnám magamat rohanvást jönnék mosoly-lepelben kölcsön-örömöket szakítanak belőlem kamatostól kifosztottságom bűnössé bélyegez rajtam próbálja valaki az átkot rontás-levevő szavakat idézekTovább…
A pacsirta megjön A színes levelekkel borított sugárút megment az elveszéstől – belevezet egyenest a télbe. * A fűzfa lassan csattogtatja szárnyait a szélben. Ő is repülni akar? * A feketéllő hóban a vasút mentén a fekete varjak zabálnak a tél utolsó napjai… * A tél végtelenül hosszú azért, hogyTovább…
félek már nem tart sokáig melegen az ágy tested nyirkos hajnali föld felfelé törekszik belőle minden kukacok férgek nyüzsögnek benne bennük születsz majd újjá homlokod barázdált idegen táj ujjad vékony üvegsíp szádhoz emeled halk nyöszörgés hallik amitől hímzett takaródon kibomlanak a szálak és elhervadnak a virágok a szirmok alól egyTovább…
Elszöktek ajkunkról a legszebb szavak; szeretni úgyis csak csendben szabad. Nem kell a szó, a vallomás, jó ez a meghitt némaság, mikor a legszebb gondolat borzongva életre kél! Ragyog a pillanat … Igen! Szeretni így szabad: törékeny hallgatásban összeforrt ajkunk bársonyában csupán a csend marad: szökik a pillanat, elszöknek ajkunkrólTovább…
Hangtalan jön az ébredés, túlélni önmagam kevés, tükrömbe szemed ver szeget, kifosztott lelkiismeret karmol eleven húsomba, lázam hidegen kioltja, akár lehulló csillagok, szavak mögött olyan vagyok. Magamból csorgó vérüket felissza, úgy hajt majd rügyet a hangtalan feloldozás, egy szóbafojtott dobbanás hull kezembe észrevétlen, míg a hideg járdaszélen állok, szívig megkövülve,Tovább…
velem egykorú szerepet játszom talpig májusban malomkő alatt kígyózom tovább az út kétharmada toporzékol fölöttem toporzékol a bennem toporzékol a feléd Avatár időt múlat a Nap körül a horizont színpadán utópia hogy átölelsz a teljes embert a szertelent ideát sűrűbb a forma merevebb sodronyra fűzött szeszélyem áramköreit érintsd a tárgyaidhozTovább…
A bosszú balladája Az oroszlán, ha kilenc lándzsa egy utat szakít szívébe, nem hiába a Vér királya, kipattan karmai éle. S mielőtt leszáll az éjbe, még kilenc maszájt ránt a porba, gyomrukat torkukig tépve. A bosszú nem istenek dolga. A kobra, hogyha mutatványos bűvöli lágy zeneszóval, a halál helyén hindutTovább…