szívem érett vadalma meg se próbáld letépni eső isten hatalma a végtelent eléri de toporog zavartan rám néz leül nevetgél én térdig az avarban „legyél ami lehetnél” ezt súgom a fülébe szikra lobban szemében „messze van még a vége remélem hogy megérem” de nincs válasz nincs adat keze nyugszik kezembenTovább…
Ha már csak halványan élnek a fahéjillatú, vége-nincs, beszédes mosolyoktól fényes, világmegváltó esték, mikor még végérvényesnek hitt kiábrándulásaink sem tudtak lehúzni az agyagos földig, és makulátlan, félszeg gyermeki tisztasággal vallottuk meg a fenyőillatban, az ünnepi asztal körött, csalódásainkon át is megérlelődött, újjászülető szerelmeink, hazugságaink legfeljebb apró, kegyes füllentések, könnyű röptűTovább…
Ki tudja, mi van mögötte, talán fele ennyire se szép, lehet a magány rejtekhelye ez vagy a némán tűrt pofonoké, de ha hunyorogva nézed vagy éppen könnyes szemmel, csak remegő színes karikák, s ha összeérnek, halmazaikban csupa decemberi titok ring, mintha apró világítótornyok üzennének: ezt vártad, itt megérkezhetsz! *Első közlésTovább…
Kutyául érzem magam, gondolta a király a derengő égaljára pillantva. Lehangolóak e hajnalig nyúló bálok már. Nincs menekvés, ebből ismét macskajaj lesz. Királyul érzem magam, gondolta a kutya a derengő égaljára pillantva. Lehet-e jobb egy kiadós hajnali hajszánál? Nincs menekvés, aki macska, annak jaj lesz! *Első közlésTovább…
Vall(om)ás Nem kell, hogy az ember bevallja. Belül mindenki egyedül van, akár az imából kiforduló arca; tétova – és olyannyira gyámoltalan. Elől a megváltás némasága, mögöttünk a fájdalom evez. Mosolyod kövekbe mártod – gyönge vagy. Ajkaidra kavicseső permetez. Én nem érzem a létet tehernek, csak néhány sziklát hordok vállamon. HaTovább…
Három szem kavics Rezzen a tégla, a porszemek ugranak, majd oszlik a fényben a sok pici fruska; gyomrom zajára csak rávihogok halkan, paprikás helyett most pernye lesz a jussa… Elolvadt a tegnap, a láz, a sok „Éljen!”, amikor megvadulva vágytam a tusra, s hangzatos kiáltás volt csupán a „Halál!”, sTovább…
Advent idején megnyugvást város én, szeretet adok és kapni szeretnék. Őt várjuk valamennyien, hogy békesség legyen. Megbocsájtást hozzon, örömet ezzel okozzon. Ő veszi a jeleket, tudja, mi az üzenet, majd Szenteste a szeretet éjjelén fogadj el, ahogy elfogadlak én! *Első közlésTovább…
Hasadás Volt, hogy kéttörzsű diófának láttam belülről magam. Éppen éjjel volt? Szerda, vagy csütörtök? Ezer éve? Vagy a múlt héten? Magamba ojtott két diófa! Hol van a vég, és hol a kezdet? Hiába kérem magam: Engedj! Hiába intem: Elengedlek… Mióta tudjuk mind az egyen kiégtél én, és te is kiégtem,Tovább…
A csatavesztés ünnepe A percek, az órák, a napok meg-megállva vánszorogtak, ráérősen csoszogtak. Az Idő kárörömmel incselkedett velem, fricskázott, hitegetett, s kaján mosollyal nézte, mikor fogy el a türelem. Egy hétig sem bírtam, pedig, istenem, mily elszántan fogadkoztam! Nem tudlak megvonni téged magamtól. Elég egy pillantásod, egy érintésed, egy tervezetlenTovább…
Dávid fiamnak I Családi legendárium Minden kezdet kezdetleges. A családi legendárium Tésáig lapoz vissza. Tésa: félig Tündérlak, félig táj- jellegű pénznyelő. Lent az Ipoly, fent a Börzsöny, nyaralóknak közelebbről palóc diznilend. Másként az atyai nagyszülők egykor volt tényleg keserves küzdelmeinek népmesei motívumokkal tarkított emlékhelye. Innen már el lehet indulni. Felfelé,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.