Itt időzöl néhanap, mikor hagyom hosszúra nyúlni a csendet, váratlan születsz újjá körülöttem, de felismerlek minden alakban. Csontjaid helyén most ágak hajladoznak, szemed kékje halvány égderengés, átüt súlyos lombokon. Olyan lettél, mint a legendák: egyszerre érvényes rád az összes igeidő. Vajon értenéd-e még a nevedet, ha kimondanám?   Major PetraTovább…

Röfögtem. Magzati pózban, bal oldalamon, felhúzott térddel feküdtem egy ágyon, és röfögtem. A folyosón arcnélküli emberek; ráncba zsugorodott életek, bőr alá szorult izmok, inak, csontok, erek, lélek-kilövésre készülő porhüvelyek. Betegek. Harapjon rá arra a csőre, utasított a doktornő, és én ráharaptam. Lazítson, kérte, de lazítani sehogy sem tudtam, csak röfögtem,Tovább…

Boldog vagyok, mert láthattam hiánytalan fogsorral kacagó százszorszépeket, hallhattam szerenádozni ablakom alatt a mutáló rózsákat. Cinkosaim a szavak. Bármit megírhatok magamnak. Ha akarok, nem idényjellegű orgazmusokat. Mosolyok hosszan tartó erekcióit, vagy az érintéseknek megsokszorozott intim pontokat. Ma új álmokat írok magamnak, mert a régieket oda adtam valakinek, akit nagyon szerettem.Tovább…

Jónak lenni nem érdemes, elveti lelkünket az isten, az kedves, ki hinni cseles, s kit imád, vallja róla – nincsen. Üres hűlt ég mire tekintsen? a semmi keresztre szegez, meghalok fehér, tiszta ingben, múltam sem lesz, ezért felez. A sóhaj pőrén felszakad, a vágy, a könny, a csönd hiába. LeszekTovább…

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

nyár lesz és nyár lesz megint kéklő napmeleg… átsuhan majd egy álom veled az enyhet adó vénülő lombokon hiányodat bearanyozza a júliusi égbolt hallom újra az élni akarás újraéledő gyönyörű dallamát mely átvergődve a kínsikolyokon elhozta a legszebben komponált élet-muzsikát és sok éven át ünnepre leltünk a nyárban míg megváltóTovább…

Él, mert még nem halt meg Él, mert még nem halt meg. A néni a szemközti házban. A kislány, akit a saját anyja elfelejtett. A kutya, aki vár valakire. Sír az egyik szemem, a másik meg… Ó, ez a sok szerencsétlen! Nem is látom a lányt, aki a szemközti házbólTovább…

ami maradt eljár az utca végéig kerekes székébe kapaszkodva ott mindig balra néz majd jobbra fordítja fejét mintha még autót vezetne és legfontosabb a biztonsága lenne a kitáruló égen a felhők színe sodródásuk halk nesze mit autók kerekeinek surlódása kelt karnyújtásnyira tőle   a puszta az a naiv hit azTovább…

Érzékelés kegyelmében A folyamatos jelenlét, a legédesebb perc gördülő állandósága tart csak minket ébren, s vonja ki érzésünkből az időlegest, s győzi le a mulandót. Megszakad múlt és jövő láncolata, ami volt, jelen lesz, az eleven jövő nagy éji sóhaja, előttünk lebeg. Az érzékelés kegyelmében egybeolvadva méri szívünk ami volt,Tovább…

Pünkösd Csenden ékezet. Megbiccen a levegő. Szellem érkezett.   Mozdulatok apró neszei Tériszonyom van a földön. Magasságokba takarsz, ne féljek. Levegőbe gyökerező mozdulatlanságomat mozdulatok apró neszeivel illeted. Gondoskodsz rögeszméimről, locsolgatod őket, ki ne száradjon a felhőkben lakozó. Amikor megiramodna bennem a lidérc, türelmes nevetéssel terítesz asztalt, vetsz meg ágyat, rejtedTovább…