A lét csak létet vesz zokon, ez itt egy társas árvaház, hol csupán árnyékod rokon, a csend itt másnak magyaráz, jöhetsz ide hívatlanul, lesz a magánynak fekhelye, míg a világ majd megtanul, túlélni hogyan kellene, addig csak tartsd a markodat, zajos a nincs horkolása, lassan levetik maszkjukat, idővel úgyis levásna,Tovább…
Előre, hátra nyüzsög sűrű iramával az utca. Tornyok, terek írják arcodra rajzukat. Mintha valaki mutatná mit kell nézned, a magasba emeled tekintetedet. Nem tudni melyik irányból, valami fütyülve röppen feléd. Akár egy nagy madár, olyan. Tűnődve nézed hogyan csillog a Nap fagyos fénye furcsa testén. A célszerű gépezet, jól látod,Tovább…
Földemben ég szívem pályája ovális így született már e létre van benne gyémánt opál is nem dobhatom hát szemétre ujjaim közül kinéz és nevetgél rajtam a század nem jött semmilyen idézés mégis startol a vadászat persze fáj ez a merénylet még a hideg is kirázott de kínjaniból erény lett ésTovább…
A reggeli eligazításon keresem vonalaid. Néhányan takarnak, csak sejteni tudlak. De vagy és ott állsz a sorban, közben azon gondolkodom, vajon ma, hogy viseled a hajad. Azt szeretem amikor hátul fogod össze, és később az arcodra bomlik. A pulóvered most is fekete és bő, a nadrágod egyszerű farmer, olyan semmilyen.Tovább…
A minden esti sétánk lehetne akár őrjárat. Igaz, kutyám a földből alig látszik, mégis szimata mindent felderít, kenyérnyi teste előtt tolja földre lógó fejét. Ebben a vérszomjas pózban ment, s követtem én, a Légszeszgyár utcába. Az összes sarkon megáll, jelez, rám tekint s szinte hív, csendben utána osonok, megnyugtat, ezTovább…
Gyűrött vászon ferde tornyáról távol leng a tájkép kitárt szárnyon takarja vak árnyék tömör felhők komor hadsorokban dörgés vihar és cakkos mennykő robban tótágast állsz és lesed a világot mint törött ábrát amit rég kivágott magad vagy akit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki * HazafeléTovább…
perceim percegéseit számolom lassan szaporodik a végszám vajon az élet meghosszabbítása ez vagy csupán elkopik az ember mint bármelyik szerszám lanyhulnak az esti mókák talán biztos ezentúl a holnap életemet is teljesítettem akár fel is mondhatok a Sorsnak ébredhetek vagy alva maradok botlásnyit érek a sorban magam szédítem így tangózok/tengődömTovább…
Keddi kérdés Kifogyott az éj. Fekete mérgét ki tölti újra? Szürkén kong a tér. Betépve néz szét. Szemét megszúrja a hajnali fény. Széttépett álmok tetemén lépked. Megint nincs remény: a hétfő álnok, de most már épp kedd. Kedden szakított. Egy hete volt már, gyötri a kétely. Rossz itt. És rosszTovább…
Földed vagyok Én vagyok, ki a homokba halvány lépted tónusát legelőször belevési röpke léted elején; akinek a tücsöklelkű, éjbe ringó kórusát hallgatja a tábortüzed kölyökkorod mezején. Én vagyok, ki térded alatt remél, s ujjong reszketőn, amikor az „Igen” csendül, s gyűrűd végre Rátalál; akinek a könnyfoltjaid az eldobott keszkenőn éppúgyTovább…
Élve Mielőtt újra összedől a világ, és újra vérrel és vassal, hadd kérdezzem meg istent: hányadán áll az isteni akarattal? Erről prédikálnak kétezer éve? Ez lenne az isteni rend? Ahogy Triszmegisztosz is megmondta már; ahogy lent van, ugyanúgy fent? A demokráciában már nem hiszek; hogy más tudja helyettem azt, amitTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.