mint ujjaid között a homok peregnek a percek s perceg szúként felfalva a pillanatokat míg véget nem ér egy falat kenyér csak kegyelem tettek nélküli önzés hogy álmod ne kísértse kimondatlan a „mea culpa” templomod hideg csendjét megzavarva a lépéskényszer nem szabadság a fal is túl közel hol minden kimondatlanTovább…
Nem kevesebb mint örök élet ígérete gurult elém a nyócker aszfaltján. Vakartam is a fejem, ebből a proli áhítatból bevállalni egy örököt? Szoba, konyha sparhelt, wc kint, közösen, ezt örökké? Talán az újpalotai luxus panelban, az mán döfi. Odaköltöztünk mielőtt szanáltak bennünket. Hála Istennek, az sem tartott örökkön, örökké. *ElsőTovább…
Szelfi Belebújtam már jó pár idegen ruhába. Egyik bő volt, a másiknak hosszú az ujja. Sohasem ácsingóztam remetecsuhára. Olykor, gonosz szó éle, csak bosszúra futja. Billegtem a tükröm előtt, és nem tetszett a kép, mit velem szemben csillogni láttam. Hány félredobott fotó lett még kegyvesztett, mire végre már egyet domesztikáltam.Tovább…
A születés szimfóniája Sétálsz éppen, vagy a kocsidat mosod, átszellemülten a kávéd kortyolod, játszol a kutyáddal, hogy szereti kezed, százszor is megnyalja, s amíg élvezed, a fejedben mocorogni kezd egy gondolat. Nem figyelsz fel rá, csak teszed a dolgodat, a fázós madaraknak szórsz magot, majd a macskát hívod be, megsimogatod,Tovább…
– Leszek – Hullócsillag vagyok odafent az égen, s gyenge magvak őszülő jegenyében. Madár leszek, ha eljő a reggel, s dúdolva éneklek zengő szeretettel. Hajnallá válok, mikor köszönt a nap fénysugarat húzok majd ablakod alatt. Egyszer harangszó leszek, csengő-bongó dallam, nem is élhetnék ennél szabadabban. * – Ha egyszer elalszom…Tovább…
Szembesítés Butaság volt képzelt nyelven jegyzetelnem, hisz, amit leírtam, később hiába szólongatom. Talán ezt írtam: Félelmetes lényeket ellenek az árnyak! Talán ezt: Eggyé válnak a sebek és az ostorcsapások. Talán egészen mást. Végül is mindegy. De az utolsó mondatomat valahogy sikerül kiolvasnom: Kinek kell megbocsátani, hogy már megint özönvíz előttTovább…
Grófom, ne ily szertelenül! Élvezd előbb a látványt, a semmihez sem fogható, egyszerit! A saint-malói bástyasétány magasan a tenger fölé emelkedik. Két viharlökés közt a magányos szürke ormon most kolostori a béke. Az égbolt szegélye hermelin, felrémlik szívtépő, bíbor alkonyatok emléke. Érintésre változnak a színek, majd az erősödő széllel eljönTovább…
Elárul és elhagy. Kilök magából és elhagy. Önmagát adja ennem és elhagy. Ringat és elhagy. Talpam simogatja, fenekem törüli, hajamat fésüli, elhagy. Orrom az illatát issza, ölel: „Soha nem hagylak el!” Elhagy. Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” Félek és fázom, és elhagy. Este lefekszik az ágyra velem, azután kioson ésTovább…
Társaid már rég vízbe fúltak, de még hét nap elteltével is a kiáltásaikra ébredsz, mert álmaid, mint a tenger, partra sodorják benned fél pár cipőiket, a léket kapott hajó roncsait. Alvás közben látod, hogy a vízből kezek nőnek, a kezek pedig egyszerre mozdulnak meg, mint a szélre hajladozó fák ágai,Tovább…
Nem kaptál kölcsönt, mégis vagy adós, az ilyen balfék mindenütt kapós, ha baj van vele, csihadj, leintik, így volt ez eddig, így lesz ez mindig, ha nem tanultad meg, megtanulod, vagy te szegény és méretes tulok, de hát mit csinálj, erre neveltek, kik Dózsa trónjánál szerepeltek, melegítették a tüzes fogót,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.