Kora hajnal volt. Munkába menet útba ejtettem a kis város szupermarkettét és ezt a szívmelengető történetet ott adta nekem a sors grátiszba. Töprengve róttam utam a polcóriások között, azon gondolkodva, mit kellene ma enni. Amolyan kényszer étkezés, otthon nem gondoskodtam magamról, ez a lehetőség maradt. Az idő szűkös a válogatáshoz.Tovább…
Odakinn csendesen hull a hó, a Szent Jakabról elnevezett, málló vakolata ellenére is régi pompáját őrző templomban az újév első esti miséjének végén áldást oszt az ünnepek alatt láthatóan kimerült pap. A kántorban viszont friss buzgóság munkálkodik és máris reggeli világjobbító fogadalmának megvalósításához lát. Elhatározta, hogy meglepetés-koncertet ad, ma esteTovább…
Fázott a rövid ujjú ingben, nem gondolta, hogy május végén még lehet ilyen hideg. Az öreg Ford is nehezen indult, köhécselt egy kicsit, majd feketén gomolygó füstfelhőket eregetve nekilódult a saras utcának. Rosszul aludt az éjszaka, a tegnapi nap járt fejében. Főnökasszonya kétértelmű célozgatásai felborították a nyugalmát. Meg sem fordultTovább…
Mint oly sok minden, Ruhestein is a te ötleted volt, mert egyszer csak azt mondtad nekünk, ha már itt a tél, ez a sötét január, menjünk egyet síelni, de én ódzkodtam ettől, mondtam, hogy az életben nem síeltem, és ami téged illet, szóval, ami téged illet, nem hiszem, hogy Názáretben,Tovább…
Eddig nem tudta, miért hívják a Duna fehér szellemeit sirálynak. Azon a decemberi éjszakán a parton kényszerült hazasétálni, mert elment az utolsó busza is. Házak bámultak rá fekete szemüregükkel. Ásítva kapták be árnyékát. Nemrég költözött a fővárosba, alig ismert valakit. Úgy érezte, senkije sincs. Anyja a föld alatt, Apja kétezerTovább…
(részletek egy eltűnési naplóból) I. Jó ideje nem írtam már egy betűt sem kedvenc eltűnési naplómba. Réges-régi törekvés az, amiről Oscar Wilde így ír A kritikus művészben: „abszolút semmit se csinálni, az a világ nehezebb dolga, a legnehezebb, és a legintellektuálisabb.” Ez azonban itt nem feltétlenül oszt vagy szoroz,Tovább…
Havonta ezer forintot költött lottóra, totóra Korondy Zoltán, a vidéki városka angol-német szakos tanára. Korholta is felesége miatta, de eleve meg volt győződve róla, hiába, hiszen Zoltán a fizetését az utolsó fillérig hazaadja. Nem iszik, nem dohányzik, enyyi szórakozása lehet egy férjnek is, ha nyelvtanfolyamokat vállal, publikál. Egyszer már fordítottTovább…
– Mi van veled? – Mi lenne? – Úgy fogod azt a villát, és úgy nézel arra a tortaszeletre, mintha élne, és éppen most akarnád meggyilkolni. – Bűntudatom van. Nem lenne szabad megennem, rémesen kövér vagyok. Képzeld, a múlt héten egy tárgyaláson eltört a melltartóm kapcsa. Még jó, hogy aTovább…
A púdert egészen vastagon kente a szeme alá, hosszan vizsgálta magát a tükörben, elégedetten szemlélte az eredményt. Karainé Mariska még mindig szép asszony volt, szép arccal, formás mellekkel, gömbölyű fenékkel megáldva. Kicsit fájt az arccsontja, de sokkal jobban fájt a lelke, mintha egy középkori börtön kínzókamrájában szaggatták, égették volna húsát,Tovább…
Ötödik osztályos voltam. Késő ősz volt, a levelek többsége már búcsút intve társainak avarrá szenderült. Az osztályterem a második emeleten volt, ablak melletti padomból a külvilágba révedve rendre nagyszerű megfigyeléseket végezhettem. Aznap a megritkult lombú fákon civakodó mátyásmadarak, és kedvenceim, a gallyak, levelek különös együttállásából kirajzolódó figurák csalták el gondolataimatTovább…