Valószínű, hogy már egy ideje figyeltek, mielőtt megszólítottak volna. Aztán halottam a hangjukat, de még nem ismertem fel, hogy kik is szólítanak, pontosabban, hallottam, hogy valakik kitartóan a nevemet ismételgetik. Feléjük fordulva hirtelen kívülről láttam magamat, mintegy az ő szemükkel, ahogy fekete télikabátomban és ugyancsak fekete siltes sapkámmal feszengek aTovább…
— Tegye már a dolgát, verjen bilincsbe! — Azért, mert a madarak munkaidőben nem csicseregnek? — Egyáltalán, miért nincs itt egy rabomobil? — Éppen egy tárgyaláson vannak, kérem. — A rabomobilok? — Azok. — Na de én tényleg akkora hibát követtem el, hogy beleborzongok! — Mit szólna, ha esetleg nemTovább…
Mostanában gyakran álmodik megint. Álmai megszínesítik a hosszú, egyedül töltött éjszakákat, már nem magányos, elfogadta a sorsát, megéli azt. Mint ébren olyan sokszor, éjszaka is emlékezik. Dolgozik az agya, eléje vetíti a régmúlt képeit. Ezekben az álmokban van, hogy valós események idéződnek fel, máskor pedig fantáziája játszik vele, és filmszerűTovább…
Sokan irigyeltek, pedig az életem voltaképpen egyhangú volt. Csak a havi rendszerességgel tartott extrém vezetéstechnikai tréningek színesítették: ilyenkor gyakoroltuk a veszélyes helyzetekből történő kimenekülést. Most már bevallhatom, akkoriban a legfőbb vágyam egy valódi támadás volt. Hősként bekerülni a világ vezető hírei közé, kimért büszkeséggel fogadni a kitüntetéseket, a nemzet hálájátTovább…
– e M lékül – Napok óta nem takarított. A konyhában nem volt hely a pulton, a mosogatóhoz nem lehetett hozzáférni a mosatlan tányéroktól és bögréktől. Mindenhol ruhák hevertek szanaszét, s a félig lehúzott redőny adta félhomály nem tompította, inkább még riasztóbbá tette a lakást. Az étkezőben sorban álltak azTovább…
Három éve éltem Amerikában, Liát is ismertem már, akkoriban készültünk házasodni. Angol tudásomat elegendőnek éreztem ahhoz, hogy saját lábamra álljak, önálló üzletbe fogjak. Magabiztos voltam, pontosan tudtam, mit akarok és hogyan, csak egyetlen apróságot hagytam figyelmen kívül, közel sincs elegendő pénzem álmaimat valóra váltani. Csüggedten hagytam ott az ingatlan irodát,Tovább…
(Rövid rádiójáték) Helyszín: repülőtéri váróterem Szereplők: Férfi, Nő, Fiú, Tóth, Lány Rövid instrukció: hátterben repülőtéri váróterem nyüzsgése, esetleg hangos bemondó közleménye, a rádió technikai adottságainak megfelelően. Férfi: (izgatottan) Éva! Nézz oda! Nő: Mit kellene észrevegyek? Férfi: Látod azt a pasast? Nő: Melyiket? Sok pasas áll ott, amerre mutogatsz. Férfi: AztTovább…
„Apu, te ugye tudsz varázsolni?” – kérdezte kislányom lefekvés előtt. „Persze.” – feleltem, hiszen mi mást felelhettem volna. „Adsz nekem is a varázserődből?” Adtam hát. De csakis jó célra. Reggel az autóban eszébe jutott, megkérdezte, mit varázsoljon nekem. Eléggé siettünk, de lassítottam, mert szokásunk egy ideje, hogy a visszapillantó tükörbenTovább…
„Öröklött kis házban lakik, nem ismeritek, a neve Tulip.” – ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten. Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta, hogy viharos szélként süvít belőle az egyedüllét. Tulip egyedül volt a világban, egyedül kellett megvívnia minden harcát, akkor is, ha sokan voltak körülötte.Tovább…
Egy férfit ki kell elégíteni, ez a nő dolga, élvezni sem kell, de kötelesség, mert a férfi nem működik másképpen, legyen tele a hasa, legyen üres a zacskója, intette anyja. Nem szólt semmit, nem akarta megbántani. Huszonnyolc évesen talán tudja már, hogy mit kell tenni. Tanult nő, okos, csinos, deTovább…