Amikor belépek a kapun, látszik, hogy megismer, azokat is, akik mögöttem jönnek. Az idegent, is, aki nem családtag, de autóval lehozott. Lehozott, hogy még egyszer lássuk a mamát. Kilencvennégy éves valami kürtőfélét, talán tölcsért tart a füléhez, megismeri hangokat. Talán a kertkapu nyikorgását hallotta volna meg? Vagy árnyékok futottak átTovább…
R.-t rázta a hideg. Annyira, hogy belelilult a szája, hogy egyenként érezte a csontjait, még a legkisebb csontot is. Ezen tulajdonképpen nem is csodálkozott, állapota természetes következménynek tűnt. Nem gondolta, hogy a lélek előbb halhat meg, mint a test, pontosabban mindeddig nem elmélkedett a pusztulás sorrendi kérdésein. A bomlás rendjénekTovább…
Téli üzemmódban vagyok, akár a hókotrók a hangárok sötétjében, a tél is téli üzemmódban van, hóeséssel, jégvirággal, én pedig Minthaország minthapolgáraként csúszkálok, botladozom, hallgatom a magyarázatokat, elhiszem, hogy nyáron nem lesz hó, legfeljebb piros, vagy ki tudja, milyen színű, én is a tavaszt várom. „Vízkereszt, vagy amit akartok”, farsang idejénTovább…
Ez még azokban a borzasztó ötvenes években történt, mikor olyan tizenötéves-forma kislány lehettem. Már befejeztem az iskolát, s bár jóeszűnek tartottak, el kellett mennem dolgozni, mert olyan szegények voltunk, mint a koldusok. A postára kerültem, ahol aztán nagyon nehéz munkát kaptam, bár szerettem csinálni. Én hordtam a leveleket meg mindentTovább…
Miközben átkocsizott velem a fél országon, összesúgtak a bakon. Az erténénél divatba jött a csapatépítő tréning. A Humánpolitikai és előzménykutató főosztály egyre sűrűbben szervezi, amióta süllyed a hajó. Persze, ahelyett, hogy dolgoznánk, mindig értekezünk. A callcenteren kívül mindenki itt van és zakóban, nyakkendőben és farmergatyában kellett megjelenni. Békaügetésben érkeztünk. AzTovább…
Kárásztelki Miklós egy szilágysági faluból származott ugyan, de a tanítóképzőt elvégezvén a Székelyföld peremére kapott kihelyezést. Nem félt az ismeretlentől. Arra gondolt, ami másnak kárára lett volna, ő abból kovácsol előnyt. Itt megvalósíthatja álmait, talán nem üldözi annyira a sok hitvány törvény, ide nem ér el a hatalom keze. TanítjaTovább…
Tíz éves koromtól jártam a Pécsszabolcsi Általános Iskolába, ez nagyban meghatározta akkori életemet és elképzeléseimet. Itt történt az egyik rajzórán, hogy rajztanárunk, Nádai Imre, az ókori görög szobrászat remekeinek képeit mutogatta nekünk – mondván, hogy tanuljunk valami művészettörténetet is – csodás férfi és női aktszobrokat, melyeknek a nemi szerve isTovább…
Krivacsitz bácsin mérhetetlen fáradtság vett erőt. Belefáradtság, amely öreg csontjaiba hatolt, bár kételkedett kissé, mert nem is fizikai volt ez a fáradtság, hanem mintha bordái közül somfordált volna elő, mintha lassúbbak, kedvetlenebbek lettek volna gondolatai. Keresni kezdte okát, mert azt nem akarta elfogadni, hogy a vénség ily módon űz belőleTovább…
Több hónap betegség után ismét dolgozom! Mint mindig, én érek be legelőször. Átöltözöm, megyek az osztályra. Magdi, az egyik nappalos, jó, hogy ő van itt, nagyon kedvelem. Felnéz a papírjaiból. Hirtelen fülig ér a szája. – Na végre, lógós – mondja, hirtelen feláll, hozzám lép és megölel. – Ne szorongassTovább…
4:00 – A maszatos vekker távol az ágytól percek óta csörög. Az aszfaltozó munkás felkelt már, de dacból oda se tekint: az órára csak azóta van szüksége, hogy a felesége elhagyta. Lám, ismét rossz napja van, noha a tegnapot sem sikerült még lezárnia, s ezen várhatóan a torokkaparó bemelegítő italTovább…