“… a gonoszság önmagában is létezik ok és magyarázat nélkül, pusztán csak a jóság ellenpárjaként.” (Szentgyörgyi Georgina: A Biblia történelme) Ma megint elkapta a rossz hangulat. Nem találta a helyét, és nem sikerült semmi sem úgy, ahogy szerette volna. Nehezen múlt az idő, kint kezdett beborulni, délutánra esőt is ígértek.Tovább…

(cerul gurii) Ha az életben semmi nincs rendben többé, akkor a szavak is a mélybe zuhannak. Mert szolgálatába állítja a nyelvet minden diktatúra, legyen az jobb- vagy baloldali, ateista avagy istenes. Első regényemből, amelyet egy bánáti sváb faluban töltött gyerekkoromról írtam, a román kiadó egyebek mellett a KOFFER szót isTovább…

Melegen tűzött a nap. Az emberek azonban mit sem törődtek a hőséggel. Aki csak tehette fenn volt a hegyen. Látni akarták a keresztrefeszítést. Úgy három körül járt az idő, mire felállították a három feszületet. A tekintetek a középső keresztre meredtek. Maga az alak, szinte elveszett a hatalmas gerendák között, inkábbTovább…

A már 8 órakor is tikkasztó meleget árasztó napsütésben próbálom elhelyezni magam a reggeli tömegben. Egy villamosmegállóban szeretnék árnyékra lelni, de sehol semmi. Csalódottan tekintek körbe, hátha mégis találok valamit, amikor a sínek másik oldalán egy különös jelenség tartóztatja fel a tekintetemet. A jelenség egy tetőtől-talpig fehérbe öltözött öregúr. SzóTovább…

Hibázik a gépem. A számító. Gépem. Elszámolja magát. Legutóbb például kihagyta a “v”-ket egy, a szerkesztőnek írott levelemből: “Délutáni alvás után: publikálatlan szövegeim nincsenek, hacsak első meséim nem kaparom elő, és írom át, hanem szívesen írok nektek egy olyat, amit tegnap a Facebook-oldalamra kitettem. Hibázik a számítógépem címmel és ürüggyelTovább…

Vannak rettenetes erejű szerelmek, melyek valóságos égiháború módjára lepik meg az embert. Jaj annak, aki egy ilyen viharba kerül, s mindenféle védőeszköz nélkül kénytelen átélni a rátörő, földindulásszerű érzelmeket. Az ember iszonyatos módon félni kezd, mikor rájön, hogy egész lényében meztelen, lásd a túlontúl túl is ismert édenkerti történetet… AztTovább…

Nem szeretem az olyan filmeket, amelyekben az igazság csak a legvégén derül ki. Utálom őket, mert végig úgy nézed, hogy nem látod át igazán, nem érted, csak rakosgatod a történet elemeit, a hozzá tartozó képekkel, szavakkal és hangokkal. A film világában a váratlan véget katarzisnak nevezik, a prózában pedig ügyesTovább…

Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal? Ezzel a megmaradt egyetlennel, mihez kezdjek? Amikor Nagymama kiásta a készletet,Tovább…

Egyik nap a villamoson elmélázva, átadva magamat a rezgések lazító hatásának, egészen megfeledkeztem a köröttem utazókról, aztán egyszer csak keresni kezdtem a látóterembe mellékesen bevillanó alakot. Valahol ott jobbra kell lennie, s amint pillogtam, megláttam egy fiatal nőt, aki nekem háttal ült le. Nem ismerem, mondta a fejemben az aTovább…

Esküvőre készülődünk, minden szoba foglalt, mindenki csinál valamit. Nyüzsögnek kicsik és nagyok. Az ebédlőben találkozhat össze a násznép szűkebbre vett családi része, akik a hideg tálakkal és italokkal megterített asztal mellett megállnak egy pillanatra, bekapnak egy falatot, isznak egy kortyot, és természetesen egyszerre beszélnek, mindenki mindenkivel éppen most akar valamitTovább…