A hullámtörő sziklákon, ahol a délutánt töltöttük, úgy szaladgáltak a kb. hat-tíz éves gyerekek, mintha homokon járnának. Izgatottan kiáltoztak. Napbarnította kis testük mellett világított a kezükben lévő színes apró vödör és háló, amellyel türelmetlenül kapkodtak a kövek között. Ő talán kilenc éves lehetett. Kistermetű, teste izmos és szikár. Fején középenTovább…

Szeretem ezt az utcát. A pasztellszínű házak, titokzatos kapualjak, kovácsoltvas kandeláberek, a macskakövek, az épületek között váratlanul megnyíló lépcsősorok és az apró kis kertecskék, igazi felüdülést jelentenek délidőben, amikor a hivatalból átsétálok egy másik hivatalba, hogy terített asztal mellett, elfogyasszam szerény kis ebédemet a lambériás alagsori étkezdében. Ma is ábrándozvaTovább…

Néhány évvel ezelőtt egy súlyos betegségből kigyógyulva Isztambulba mentem feleségemmel. Korábban ugyanis megfogadtam magamnak és természetesen neki is, ha meggyógyulok, elmegyünk nyaralni Isztambulba. Így is lett. Szálláshelyül az óvárosban lévő Szinbád Hostelt választottuk. Ez a név a magyar fülnek is kedves, elég ha csak az Ezeregyéjszaka meséire, Krúdy Gyula írásairaTovább…

A bombázások, ágyúzások elcsitultak. Váratlan csend lett. Az emberek lassan merészkedtek elő az óvóhelyekről. Mihály is kibújt a keskeny ajtón. Szétnézett az udvaron, lenézett a város felé. Mindenütt gomolygó füst, lángnyelvek csaptak ki a házak ablakain, a romok közül. – Mihály! Mi van kint? – kiabált Juliska. – Maradjatok még!Tovább…

Azon a héten már másodszor látta Roli biciklijét annál a kőkerítésnél. Hanyagul volt odatámasztva, és várta a tulajdonosát, aki a sárga házban múlatta az időt. Kedden és most csütörtökön szorosan a rózsaágyások mellett. Arra azért ügyeltek, hogy tövis ne kerüljön a gumik közelébe. A tövis egészen másban tett kárt, amitTovább…

I. (mondd…) „Tulajdonképpen csak egy rezdülés, egy villanás az egész. A pillanat töredékrésze, amikor megmagyarázhatatlanul vagy éppen nagyon is logikusan jut eszembe valamiről egy másik dolog, vagy valaki…” (ppj)   Lázas vagyok, és nyakig beburkolózva fekszem. A gondolataim – talán a magas láz miatt – csigasebességgel követik egymást. Messziről szólTovább…

Whiskys pohár és félig szívott, elhamvadt cigaretta az asztalon. Ennyi maradt apám után. A lakásában vagyok s annál az asztalnál ülök, aminél a legtöbb idejét töltötte. Akárhányszor nála voltam, mindig a kanapé bal oldalán ült, szétterpesztette a lábait és az előtte lévő dohányzóasztalon könyökölt. Ujjai között égő cigaretta, előtte egyTovább…

  A kémekről írni, valósághűen, soha nem volt könnyű dolog, még azoknak  sem,  akik  írók  és  kémek  is  voltak  egyszemélyben,  ilyen  figura  volt  például  Somerset Maugham is, aki az első világháború idején a  brit  titkosszolgálat  kémje  volt,  s  nem  sokkal  ezután  megírta az Ashenden a hírszerző c. elbeszélésfüzérét. Ez  utóbbi Tovább…

A púdert egészen vastagon kente a szeme alá, hosszan vizsgálta magát a tükörben, elégedetten szemlélte az eredményt. Karainé Mariska még mindig szép asszony volt, szép arccal, formás mellekkel, gömbölyű fenékkel megáldva. Kicsit fájt az arccsontja, de sokkal jobban fájt a lelke, mintha egy középkori börtön kínzókamrájában szaggatták, égették volna húsát,Tovább…

Emlékszem a színekre. A lángoló pirosra, a lágy kékre, a megnyugtató zöldre, a rikító sárgára. De már csak az emlékezetemben látom őket. Ha kinyitom a szemem, csupán szürke és fekete foltokat látok, azt a két színt, amit a leginkább utáltam egész életemben. Mindkettő sötét, unalmas és elszomorító. Amióta az eszemetTovább…