Doboztelep lassító taxi – utas-remény távol zúgnak az éjszakai műszakok szél taszigál a betontömbök között ezernyi élet jobb-rosszabb estéje tűnik el a monotonszürke falak mögött lámpaoltásra váró vacsoraszag egy lekaszabolt hétköznap a feledésnek körbemosolygott lépcsőházi ásítások a másik oldalukra fordulnak az óracsörgésről álmodó vasárnapi emberek * Időzítetlen talány ismeretszomjam szaporodóTovább…
lényegünk akik nem lehettünk legfontosabb amit meg nem tettünk engem is formálnak folyton a kései felismerések földrengései szétválnak az egymásba csúszott emlékek a bennem bujkáló fények között plasztikusabbak a vétkek a senkire sem hasonlító tükörképek csak árnyai idegen utaknak bár ismerőst mutatnak de ez nem igazi – elcserélt – énemTovább…
1. Jó kifogás lenne, de nem az, hogy szétválaszthatok mindent horogra – halra, testem az ágyra, ruhám a fogasra dobom, van, amin fennakadok, s van, ami csak úgy akad: hol élőlény, hol étel – ficánkol, mint a vágy, vagy elterül, tudomást sem véve magáról. Jó kifogás lenne, de nem az,Tovább…
KÖZÖTT A nap végignéz a katonáin. Mielőtt letenné a fegyvert, vigyázzba állnak a Rocky-Mountains sziklái. Semmi sem mozdul. Madarat, árnyékot, iramlót megállít a rettegés. Se meghalni, se születni nem szabad. Csendben vár, akit megaláztak. Saját szívébe húzódik vissza a szél. * VILÁGTALAN Tele az ég szárnycsapásokkal, karcolásokkal, bár csak aTovább…
kis szívem drámája kértem a folyót zúgjon hangosabban mert szívem árulón dobolt és féltem megvallja titkomat míg ültünk a fűz alatt s tépkedtem balgán a fa gyökerét hogy leplezzem sírásra görbült számon az óhajt hogy maradjon így a part a nyár a holnap s érinthessem lábán az elvakart csípések helyétTovább…
15. lapszámunk tartalmából Kányádi Sándor: Prológus Pethes Mária: Létkép Ernst Ferenc versei Kapui Ágota versei Filip Tamás: Valóságos reggel Asperján György: Ballada a mennyek Urához anyám lelkéért Ferenczfi-Faragó Eszter: Nagymama Gulisio Tímea: Genezis Kovács Gábor: Athina és a tengerbe dobált szobrok Novák Imre: Bort szőlőből is lehet készíteni Debreczeny György:Tovább…
Mit tagadjam, a Halál jutott eszembe, mikor legelőször megláttam az üresen maradt folyómedret a tavaly őszön. Olyan kietlen tátongott a két part között a holtmeder, értelmetlenül és kifosztva, mint egy királyi sírverem. Mint valami őshüllő-csontok meredeztek a nagy kövek, köztük nyálkás erecske csorgott, hol meg-megállt, hol eleredt. És a hajdaniTovább…
A kreatív írás tanfolyam? – túl messze van. Vagy inkább túl korán? Fel kéne kelned, Oblomov, ne az ágyból kiabáld, hogy íráshoz, térdre, süvölvények! Téged is megírt valaki, milyen hősöket ajánlasz – nekik? Tőlem jöhetnek plakát- kampányban fázó aktivisták, törött tükörben borotválkozók, zsebmetszők, jegyszedők, izompacsirták, ejtőernyősök, fejvadászok, pecsétőrök, vendégek ésTovább…
ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda- háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseketTovább…
A hegyeim… A hegyeim pompás fekete mének… Szelek kantárján rugaszkodnak szélnek, Sarkallja őket füttyös éjszaka. A gyorsvonat most fényt villant a tájra. Feltűrt gallérú bő ballonkabátban a gondolat vacogva fut haza. A hegyeim pompás fekete mének, nekirohannak nyerítve az éjnek, patájuk zúzza félelmem jegét. Ablaknyi fényben lábujjhegyen állva, gyermekkorom dalaitTovább…