A sok forgolódástól gyűrött pizsamám szélét simogatva már régen állok előtte. Hiába, mert nem néz rám. Tudom, hogy álmodom, de azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam mit is szeretnék… valami közvetítést oda, ahova még gondolni sem merek mostanában. Talán kérhetném esti imában is, de az másokért szól, megTovább…
Madaram Riadt kismadár, fáj ami fáj, fáj a világ. Karomba várlak, ölelő melegségbe, karomba zárlak, örök védettségbe. Riadt sirály, repülj szállj; velem repülj, velem szállj! Karomból nem engedlek, fészked ez már… Úristen, de szeretlek! Szívünk-lelkünk erre várt, riadt madár, riadt sirály. * Amíg élek Szeretlek, amíg élek, csak téged, csakisTovább…
Egy kép Két sejtelmes alak sziluettje lóg rendületlenül a fájdalom szögén. Te meg én. * Kétoldalú Ívet húzott karod és hátam háromszöge. Emléke hegein kirajzolódik tulajdonjogod s az örök haszonélvezet. * Álmomban Álmomban a lovam, hátam mögé lépett. Szájával megérintett. Megfordultam hát, s láttam, mint torzul csikóvá, kicsi gebévé. Megöleltem,Tovább…
2018. szeptemberi számunk tartalmából: A szeptemberi lapszámot Veress Tamás grafikái díszítik. Filip Tamás versei Pethes Mária versei Payer Imre versei Murányi Zita versei Fellinger Károly versei Ferenczfi János: Kultúrharcom Bak Rita: Otthon Szokolay Zoltán: Régi ház Gulisio Tímea: Dollár mama Mátyás B. Ferenc: A szerelem rozoga bordázata Novák Imre: SorsTovább…
Valakit visz a víz Papucsállatkák. És papucsemberkék? Mondjuk, lakásnyi vízcseppben lebegni? Lakóhajón élni a víz alatt? Hiába vágyakozni kandallóra és akváriumra? No persze, a szendvics elúszik olykor, viszont nincs csőtörés soha, s ha az állólámpát véletlen fellököm, lassan dől csak el, van idő utána nyúlni, de innen ez már fizika.Tovább…
SIRÁLYOK, KÁRÓKATONÁK, HATTYÚK csillagok meresztik rád szemüket, kivágott fák szelleme kísért, fiatal ősz futtatja a Tó partján a fűzleveleket, szélkakasnapok forgatják az eget, léted beárnyékoló hegyláncok elől a több ezer éves történelem gazdátlan házába készülsz emigrálni, itt magasabb árnyékot vetnek a tölgyek a költőkre, folyóid magukba göngyölik a fényes szellőkTovább…
HA HÍVSZ Ha hívsz, nem fordítom el a fejemet. Közelebb vagy most, mint egykor a kopár gőgben? Mire megtanulnék élni, meghalok. Nem adatik meg a bölcs öregség? Aszottan meglett emberből válni fiatallá: bolygónyi térkép bolygó nélkül. Mindenségével hogy mérném magam? Hogy lennék ember, fényre zárt fogoly? Aszály utáni tetemföld felettTovább…
minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…
ZÖLD KÜLLŐ Apám az utánozhatatlanra ütött, az egyetlenre, akiből nem születik még egy. Azóta tudom, menthetetlen özvegy társkeresők paradicsoma a kihalt, üres temető. Az ismerkedésbe temetkezem, elhajítanak, mint a követ, amit a sírásók találtak a mélyben, s félredobtak egy nyírfa tövébe. * TAPASZTALÁS Apám nem köti az éjszakát a sötétséghez,Tovább…
Hetekkel később találtam meg fekete hajad. otthon. Otthagytad a kádban. A padlón. Ahogy aztán később csikorgott és ellenállt minden törlőrongynak, lassan megszoktad. Később, úton hazafelé azt írtad, a haza a legjobb helyek egyike. *Első közlés Veress Tamás: VárakozásTovább…