On:
In: Szépirodalom, Vers

Sorsom büszkeségtől bélelt, szellősen bús ballonkabátjába bújva, elrévedek néha a jövőm ködébe, és keseregve kínoz, ha hamisan hazug, híg hiányokkal hemzsegő képe meggyűrve, mint tépett, eszméletlen elvek megkopott, megfakult térképe jelenik meg nekem: ez halottnak vélt hitem halhatatlan fénye. Ez az útravalóm, mit kegyosztó kényébe, öldöklő pillantások között csomagolt azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül  viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pirkadatkor, mikor még alszik a város, Az éj a hajnal színével épp határos Fordul feketéből kékbe majd bíborba, lilába, aztán narancsba vész el, váltva magát fehérbe a fény — alszik a város… Pirkadatkor, mikor még alszik a város, édes, könnyű a lég —, mint parfümös dámák egyre ontják viráguk illatátTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A félút. Az eminenciás. A színtelen színek harcosa. A farkas, az egér, a harcsa és a bálna. A szürke az, aki a fekete és a fehér közé állna. Szürke, akit nem vesznek észre Szürke egy erőtlen talán a tévedésre. A köd, a hályog, a por, a hétköznapok állandó jelzőjekor eszükbeTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Az évek rakják egyre bugyrát, nem gyűjtött magának soha, a gondok most is földre húzzák, cipeli, s nem kérdi – hova? Ti csillagok, az anyám jussát őrizzétek, hisz kész csoda, hogy békén járt a földi buckák között, bár födte út pora. De olyan szegény soha nem volt, hogy valamicskétTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

már majdnem jó de valami még hiányzik ha a kezedet mondjuk az állad alá tennéd a fejedet pedig egy picit oldalra fordítanád ne így ez már sok csak egy kicsit igen így valahogy mondtam én hogy ez a pepita zakó lesz a legjobb a szemed pedig még jobban csillogjon olyanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

csönd van így hajnali négykor a rigó sem dudorász komor az égbolt itt benn moccanatlan hallgat a sötét nem reccsen bútor elinalt a félsz holt költők szellemei sem kísértnek felhőparavánja mögött magában dünnyög a hold bibircsókos arcára bánat költözött tétovázva baktat úgy tűnik útja ma még a megszokottnál is továbbTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kezdődsz velem Ahogy éled mező és madár, s ahogy fölmosolygod a lombokat, s elér a fény, a Nap élete, s még könnyezed tőlem a gondokat, kezdődsz velem, és tudlak addig míg a láng maga, lobogunk egybe, és vissza hozzánk, szép kártyákból zöld ág, simulok a tenyeredbe. Beken a szád, édesítTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jeltelen Lennék… minden létező közt egy kicsiny fehér kő. Hegy csúcsán vagy… tenger mélyén rejtőző, kit türelemmel dajkál a vénülő idő. * Utolsó tánc – Salomé éneke Egyszer voltam, hol nem voltam… Salomé táncában szellő voltam. Csillagporból születő sivatagi homokszem, remetét befedő végső nyughely. Kinzó kétely, utolsó megkisértés, vérző stigma,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A félhomályos szobában, a lámpa villódzik, mintha halálosan fáradt lenne, de folyton kinyitja szemét, hogy lássa a lányt, aki előttem sétálgat. Vörösesbarna haja vállára omlik, combközépig érő harisnyájában és tornacipőjében hangtalan lépked, lépteinek szinkronja szívem dobbanása. A székhez kötözve nézem őt. Odalép hozzám. Arcomba hajol. Parfümjének illata emlékeket ébreszt bennem.Tovább…