On:
In: Szépirodalom, Vers

Hajnalban harmatban lépdel az én tündérléptű szép Anyám Lába nyomát mielőtt újra felágaskodnának sóhajtva őrzik alázattal meghajló füvek Én még éjnyállal a számban visszaszenderülök belészelídülök a langyos ágyba az istentiszteletre készülődés hangulatába Ma Úrvacsora is lesz szól felém halkan de már sietve viszik léptei Én látom ahogy átszellemült arccal aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mai vonásaid függönye mögé lesek. Játékos arcod éveim lejtőjén hol felém jön, hol búcsúzik, olvadó hó nedves szellője ér el, gyöngyvirág, orgona, rezeda tavasza magasba emel. Egykori hajad halk illata becézve elém leng. A teremtő emlékezet megszakad, eltűnik, forgat, és táncolva visszavisz. Enyém vagy, – mégis idegen. Piano és forteTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hogy felizzon minden elfojtott-kivasalt hullámvasút s fellobogjon véred mint vitorlákkal dagadó viharban kimagasló árbocrúd hagyni kell azt a mozdulatot kibomlani elernyedni feszülő idegeket a bőr alatt menj utána annak az egynek embernek – szónak aki engedi hogy megragadd magadhoz öleld s magába fogad *Első kölésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

úgy vettem észre hogy eltűntek a földről a top joyos kupakok néha találok a földön egy sáros üzenetet a késői nyárból hogy válaszd a boldogságot vagy tegyél valamit önmagadért ma például tíz percig figyelték ahogy kapartam ki az egyik kupakból a sarat alatta a felirat épen maradt olyan szakértelemmel csináltamTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

száll röpül a nyárfa magja ne hagyj itt ne hagyj magamra nincs szavam a nemlevésre csak a vagyra csak a mégre testem fárad földre göbbed röptesd újra újra röptesd érted vagyok legyél értem adj hitet a szenvedésben fölöttem az ég ha megdől menekíts a félelemből benned halok értem élj ittTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Akkor kellett volna megölnöm,  mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dob sosem látjuk a tömegtől a keresztúthoz mikor érünk ÍGY egyenes a kacskaringó a járás kínja csak mit érzünk sosem tudjuk meg kik voltunk és voltunk-e valahol szívünké e a hang mit hallunk vagy egy másik rab dobol * Függőhíd mikor befagynak a napok híddá szerveződik egy verses szerkezet ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Magyar vagyok én nem, csak azért sem, nem leszek se barnák, se fehérek hegedőse, nem szeretném, hogy kezemben vonó hisztizzen, ha Júdea gyermeke rám néz, majd rólam a háztetőre. csak tépik jobbra-balra ezt a hazát, és nagyívben szarnak emberre, jogra, Szabadság? ugyan, „rabmadár is szegett szárnyon” fenn Budán röhög aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ringanék Föld karjaiban, együtt forognék folyó hullámaival, virágok édes szirmai közt lelnék gyönyörűséget, széllel ölelkeznék nászi táncba, oly szép áradással, hogy minden elmaradhasson, mi bilincset vethet rám, ragyoghassak a sötétben, távol a hanyatlás hálóitól, mosolyba öltözhessek, láng szépségem legyen a gonoszság üszkei között. Hol szeretet van, szitakötő szárnyakat sem törhetnekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

versek Thomas Bernhard nyomán a fülesfotelben azonos irányba megyünk bizonyos ideig bizonyos emberekkel aztán más irányba megyünk föleszmélünk és más irányba megyünk hátat fordítunk bizonyos embereknek vannak bizonyos jogaink azt gondoljuk aztán kiderül nincsenek jogaink viszont van hátunk így aztán lehetne fát vágni rajta vagy lehet hátat fordítani ez azTovább…