Edith Eva Eger: A döntés
Open Books, 2017
Fordította: Farkas Nóra
A magyar származású író, pszichológus, Edith Eva Eger könyve megrendítő, és egyben különleges mű.
A könyv előszavát Philip Zimbardo, a világhírű pszichológus írta, akihez a szerzőt több, mint húsz éven át szoros munkakapcsolat fűzte.
Az előszóból megtudhatjuk, hogy előadásai során gyakran mutatják be úgy a törékeny idős hölgyet, hogy ő „az az Anne Frank, aki nem halt meg.” Deportálásuk idején egyidősek voltak, és tulajdonságaik, körülményeik több hasonlóságot mutattak.
Ebben a könyvben az író nemcsak a saját meghatározó ifjúkori traumáját írja meg (Auschwitz túlélője), hanem későbbi pácienseinek esetleírásait is. Eva Eger nemcsak túlélte tizenévesen a földi poklot, hanem pszichológusként évtizedek óta segíti mások gyógyulását is.
Háborúkat túlélt amerikai katonáknak tart előadásokat, hogy segítse őket a poszttraumás stressz legyőzésében.
Többek között Budapesten is tartott előadást, amely után felkereste a Dohány utcai zsinagógát, és a cipőket a Duna-parton.
A könyv fülszövege
„Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott.
Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít.
A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.”
Dr. Eger műve kiemelkedik az egyébként bőséges holokauszt-irodalomból.
Az író és a pszichológus szerepe elválaszthatatlan, de a visszaemlékezésekben inkább az írót láttam, a későbbi történések leírásában pedig a pszichológust.
Beszél az áldozathozatalról, és az áldozattudatról. Arról, hogy a szenvedésben nincs hierarchia. Segíteni akar az embereknek abban, hogy átéljék, megszabadultak a múltjuktól, kudarcaiktól, és félelmeiktől. És átélhessék a szabadságot, hogy bejárják az utat a sötétségből a fénybe.
Visszaemlékezései rendkívül érzékletesek, személyesek, fájdalmasan őszinték. Megrendítő sorokat olvashatunk, olykor nem bírtam tovább olvasni, le kellett tennem a könyvet kis időre. Annak ellenére, hogy az általa leírt történéseket ismerem, mégis mélyen átéltem a kegyetlenségek leírását, az emberi szenvedést.
A cselekmény nem teljesen lineáris, a visszaemlékezések olykor a háború előtti évekre tekintenek vissza.
A történet kezdetén az olvasónak már nem lehetnek illúziói.
Miután kinyíltak a marhavagonok ajtajai, a bennük összezsúfolódott emberek kiözönlöttek Birkenau rámpáira, és megjelent doktor Mengele, aki szüleiket azonnal a gázkamrába küldte. A két lány, Edit és Magda együtt mehettek tovább. Harmadik nővérük, Klára Budapesten rekedt, az ő sorsáról sokáig semmit nem tudtak.
A könyv egyik legmegrázóbb jelenete, amikor Mengele kiválasztja a lányt, hogy táncoljon neki. A kislány az éltéért táncol, elképzeli, hogy az Operaház színpadán van, a zenekar húzza a Kék Duna keringőt, s a végén kap egy vekni kenyeret.
Gyermekkorának felidézése egy tisztes polgári családot rajzol elénk, ahol a lányok nyelveket tanultak, hegedűművésznek készültek, és balettórára jártak.
Apjuk megbecsült szabómester, kissé bohém életművész, Kassa közismert polgára volt.
1941 nyarán még mindig nem vesznek tudomást a háborúról, a 16 éves Edith megéli első szerelmét, és balettkarrierről álmodik, miközben közeledik az orosz front.
Kassán élnek, ahol nagyszámú zsidó közösség van, annak a tagjai ők is. Ebbe a csaknem idilli állapotba rondít bele a háború, a sárga csillag viselése, a munkaszolgálat, és végül a gettó, majd a deportálás. Kassa bombázása után a család több tagja elmenekül Amerikába, de ők maradnak, és ez lesz a családjuk veszte. Egy hajnalon katonák törnek rájuk, és a Jakab téglagyárba terelik őket, tizenkétezer más zsidóval együtt. Mint később kiderül, ez minden rettenetével együtt még csak a pokol előszobája.
Nem könnyű olvasmány ez a könyv, de nagyon fontosnak érzem, ezért is választottam, hogy bemutatom a Könyvespolc olvasóinak.
Szinte minden mondata üzenetet hordoz, nem szabad átfutni rajta, meg kell „ízlelni” az író gondolatait.
A könyv első harmada a haláltáborban töltött rettenetes hónapokat írja le, az alig elviselhető borzalmakat. Nem kímélve az olvasót, szembesíti azzal, hogy mire képes az ember! Ám a végén ott van az amerikai katona, aki megtalálja az élőhalott Edithet a halottak között, őt, akiben még pislákol az élet, és csokoládét ad neki.
A következő fejezetekben a szerző életútját követhetjük tovább, leírja megmenekülésüket, a három nővér csodával felérő egymásra találását, megérkezésüket Kassára, amely már nem Magyarországhoz tartozik. Lassú testi-lelki felépülésük önmagában egy szenvedéstörténet.
A háború utáni küzdelmes évek történetét, családalapítását, és 1949-ben kivándorlásukat Amerikába is nyomon követhetjük. Ezzel új fejezet kezdődik az életükben.
Legszívesebben a könyv minden gondolatát felidézném, szó szerint idézném, de ez már meghaladná ennek az írásnak a kereteit.
Inkább azt javaslom a téma iránt érdeklődő olvasóknak, hogy minél előbb szerezzék be, és olvassák el, gazdagabb lesz az életük általa. És bár sok könnyet fognak ejteni olvasása közben, mégis katartikus élményt kapnak tőle.
A mű záró fejezeteiben a páciensekkel folytatott beszélgetések leírása olvasható, amelyekben a doktornő traumáik kezelésével foglalkozik.
„Edith Eva Eger története a holtak között kezdődik, és az élők között ér véget. Egy bölcs asszony felkavaró, mégis felemelő könyve arról, hogyan lehet szembenézni legsötétebb félelmeinkkel és legmélyebb traumáinkkal.” (Cseke Eszter és S. Takács András)
„A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.” (25. oldal)
Edith Eva Eger 93 éves kora ellenére ma is rendkívül agilis, aktív életet él. Rendszeresen publikál szakcikkeket, interjúkat ad, dokumentumfilmekben szerepel.
A szerzőről
Edith Eva Eger magyar zsidó származású klinikai pszichológus, író, 1927. szeptember 29-én született Kassán.
Az Egyesült Államokban praktizál, és a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban.
Holokauszt-túlélő. A poszttraumás stressz szindróma kezelésének specialistája, az amerikai hadsereg, és a haditengerészet tanácsadója. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban, és világszerte.
2017-ben The Choice – Embrace the Possible címmel jelentek meg a visszaemlékezései, melyekből nemzetközi siker lett.
Magyar nyelven megjelent: az ismertetett könyv, valamint Az ajándék- 12 életmentő lecke című mű, amely gyakorlati életmódtanácsokat tartalmaz.
Adatok: Wikipédia, Bookline
Illusztráció: Könyvborító, Líra