A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
/A 2020-as őszi félév alkotásai./
Bali Anikó: Kódolt üzenet
*Külön világot alkotok magam.
Ne kérdezzétek tőlem, csak annyit mondok,
Eleven húsba vágnak itt a gondok,
Bezúznak könyvet, verset nyomtalan.
Színes tintával átírt más világ.
Majd olvassátok újra, arra kérlek,
Ne legyen mérték hozzá államérdek,
Se más irány, így mondjátok tovább!
Szóljon a hang, bennem tisztán rezegjen,
Ne értsenek, maradjak ismeretlen,
Oldalra jegyzett szó a papírvégen.
Kódolt karakterfelhőn üzenem:
Az ember lelke mindig színtelen,
nincs más igazság, csak más az értelem.
*József Attila: A kozmosz éneke c. versből
Bokros Judit: Nem jut
Az egész éjjel nyitva hagyott kapu
a zárban felejtett kulccsal,
a bedugva maradt forró vasaló,
a felkapcsolva felejtett tűzhely,
a szövegből kimaradó szavak,
az eszembe nem jutó nevek,
a tárgyak mindennapos keresése,
a hirtelen megőszült hajtincs
mind azt jelzi: megy az idő,
vele megyek én is,
és közben félek,
mi lesz, ha egy nap
a saját nevem is elfelejtem.
Dudás Petra: Este és éjjel
sötét virágokban rejtőzöm
lepkeszárnyú függönyfátyol beborít
életem lépcsőjén sehol az út
altatóm a város zaja
lámpafénytakarón álmatlan suhanok
csempemozaikon rózsaillat vár
Fehér Kinga: Elképzelem
– József Attila: A kozmosz éneke c. verse alapján –
Külön világot alkotok magam,
legyél társam ott is, arra kérlek!
Én állam leszek, te állam érdek:
a kötődésünknek így értelme van.
Érdekes lesz, halkan annyit mondok.
Új kozmoszon át tűnünk el majd innen,
jó lesz kicsit más csodákban hinnem.
Megfojtanak a rám fonódó gondok.
Szétgurulnak a részeg-boldog képek,
temérdek érv, hogy szeresselek téged.
Elképzelem újból, hogy létezel.
Kering a bolygó, de mit se számít már,
senki nincs itt, ki a világomra vár
és új társaként engem képzel el.
Hajnal Éva: Episztola-töredék, Jolkához
Jolka drága Jolán, Szepesi Barátom,
a te otthonod már nekem is barát home.
Líra-kurzuson ha lepnek Őszikék,
szemed csillogása, mint az őszi kék.
Ám, bárhogy szeretnéd, nem válhatsz Arannyá,
szívben nemesül a sok kincs arannyá.
Lásd, ez a hely neked nem világ. Egyetem.
Tudjuk, benne rejlik a Világegyetem!
Korda Zsuzsa: Időváltozás
Most rombol minden mozdulat,
és a mozdulatlanság is.
Az idő rajtad túlmutat,
tik-tak, új jelen van máris.
Szepesi Jolán-Jolka: 1956
kopott földszintes házak fölött darabka ég szelíd felhőt úsztat
egy elnyújtott itt a jegeees kiáltás csúszik le a házak falán
a géppuskaropogás nem képernyővillanással együtt robban
a délutánba időnként kattog valami fémes hang
aztán a kép is bejön és zuhan a létra tetejéről a bajuszos szerelő
az apának már csak a kórház folyosóján a földön jut hely
jaj csak ne lépjenek a fejére gondolja
felettük a meglepődött lépcsőház térdre rogy
korlátjával körbefonva a magzati pózban fejüket védő gubbasztókat
tetőtől talpig törmelékporosan a gyerekeknek
szájukba ragad a nevetés
s várják hogy mondja meg valaki ilyenkor mit kell csinálni
és a reggelbe összekulcsolt kezekkel ér az izzadságszagú éjszaka
másnap iskola helyett az utcán mint egy furcsa boncteremben
kifordult belekkel valami mozdulatlan időtlen idők óta vár
ki viszi el ezt a katonát gondolja moszkvából jönnek érte
nem érez sem undort sem félelmet
csak egy forrasztópáka éget mindent a fejébe
A kurzus hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra,
Hajnal Éva, Korda Zsuzsanna, Szepesi Jolán – Jolka, Fehér Kinga