A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
(Válogatás a 2023-as őszi szemeszter alkotásaiból.)
Balizs Dániel: Kék csokornyakkendőd
pörgesd meg, simítsd precízre
s két cigarettád között
a negyvenből, egy éjszaka
csorgass tintaként ezüst
szavaidból néhányat nekünk
ölj meg egy varangyot véresen
barnán, sárgán és vörösen
színezd ki nedveivel a kósza
kóbor létet, a kikacsintót
a szóló szőlőt, az édes lányok
alma-mellét, a frakkot, a pompát
márvány-mozdulatlan
ujjaid között a telefont
mit az elmúlás, e szorgos
pók rég tele font
a ko-ko-kokainos elmélyülést
s a kiabáló boldogságot
Kosztolányi, lassan mind
elárultunk, vissza-
gombolyítva gyáván
részegséged színes fonalát
amiért porig égtél, a kincstől
mert a rútat megírni
valahogy könnyebb
alátétnek vetni a könyvet
tűrni, hogy ömlő hangod
után, gégéd foglyaként el-
némulnak a budai gangok
s tér leszel, szobor, iskola
évfordulós koszorú, melyen
látjuk, folyton átvigyorog
könnyed kíméletlenséged
vajon ismerünk téged?
Hajdú László: Semmi
most minden van
tobzódunk
mindent akarunk
semmit nem kapunk
ha akarod eltűnök
semmi lesz ismét
lehet-e feledni a sosemvolt
mindent
szabad-e vágyni a mindigvolt
semmit
Hajnal Éva: Vadnak születtünk
Fenyvesi Ottónak
Vadnak születtünk, őznek, szarvasnak, csodának,*
aztán megmondták, maradjunk veszteg!
Egyébként tudhatnánk már: minden csoda csak három napig tart!
Meg azt is, hogy a vadság előbb-utóbb infarktushoz vezet.
Lassacskán megtanulunk vigyázni magunkra,
a hallgatag bárányságból nem lehet baj, ugye…
A napokban
hallottam egy új állatfaj felbukkanásáról:
mostanában túl sok farkasgida született.
Szerencse,
hogy mi nem félünk.
Majd jól bezárunk ajtót-ablakot.
* Részlet, Fenyvesi Ottó: Maximum Rock & Roll című verséből.
Kovács Marianna: Honvágy
Bármerre jársz a világban,
visszahúz valami haza.
Nem tudod, mi az.
Leginkább emlékek hada.
Illatok, érzések, szívfájdalom,
a vödör súlya fiatal karodon.
Virágzó pipacsok a búzamezőn,
tudod, hogy gyom, mégis elér.
Vonzalom, szerelem, az első tánc,
csínytevés, szenvedés, szemöldökránc.
Temető árkában tépett koszorúk.
Ünnepnapokon csattogó lobogók.
Minden, mit átéltél.
Szép és szelíd,
Kellemetlen vagy borzongató.
Családod, barátok. És nagyanyád
kalácsa, pogácsa, grillázs-torta.
Heje-huja, vigalom, lakodalom.
Szülőföldedet elhagyhatod,
álmodban úgyis meglátogat.
Lantay Éva: a semmiről
a semmin mélázok magamban
a semmi ágán ül
bámulom a monitort
a kurzor sem csinál ma semmit
elönt a zsibbadtság
rossz a szék
az zsibbad
nem a semmi
ha nem csinálok
semmit
valami zsibbad
zsibbasztó a semmi
ez minden
Morvai Fanni: Alternáció*
Rám néz a szemével,
belém bámul a szemével,
belém és nem érez semmit.
Nem a színpadon van,
szeretnék rászólni.
Kezeljük felnőtt módra,
nem a színpadon vagy.
Kezeljük felnőtt módra,
tegyünk úgy, mint akik
nem éreznek semmit.
Nem a színpadon vagy,
bolondok, akik nem éreznek.
Kezeljük felnőtt módra,
boldogok, akik nem éreznek.
*Alternáció: olyan kétváltozós logikai művelet, amelynek igazságértéke akkor és csak akkor
hamis, ha mind a két tagja is hamis.
Nagy Tímea: Sorok másként
De a porcelán emlékezete
másként működik,
ami a felejtésből visszatér,
a hangját megtalálni jön.*
Az emlékezet porcelánja
működhet felejtésből,
de másként jön,
ki hangjáért tér vissza.
Elfelejti a porcelán
ami máshogy működik,
megtalálja hangját,
kinek emlékezete visszatér.
A felejtés működése
a visszatérő emlékezet,
másként jön, de megtalálja
a porcelán hangja.
Működik a hang
ha a porcelán emlékezik,
másként tér vissza,
ami megtalálja a működést.
Ha a hangok porcelánja
elfelejt visszatérni,
az emlékezet megtalálja,
ami másként működik.
Hangból jön a másként,
visszatér, mint a porcelán —
az emlékezet működik,
de a felejtés megtalál.
De ami a felejtésből visszatér,
másként működik,
porcelán és emlékezet
hangját megtalálni jön.
A porcelán és a felejtés
megtalál, ha működik,
de másként tér vissza a hang,
ha emlékezik.
*Sorok Ughy Szabina Csehszlovákia és Louise Glück A vad nőszirom című verséből (Gerevich András fordításában).
Sipeki Zsófia: Egy zenész librettója
szeretem. nagyon szeretem
a munkám. ez nem is munka.
ez a hobbim, ezt csinálom mióta
csak az eszemet tudom. mi mást csinálnék?
van egy gyerekem, ő is tudja, hogy nagyon
szeretem. ez nem is kérdés.
ez a szülő dolga, ezt csinálom mióta
csak az eszemet tudom. mi mást csinálnék?
egymást szeretjük így néhányan:
én a gyerekem és a zenét, ő pedig engem a zenével.
disszonáns hangzásvilághoz vezetnek az érzelmek,
az érintések oldják fel a kérdést: mi mást is csinálnék?
Szesztai Zsuzsa: Valami mindig
Minden változik – a hullám
ölel és taszít. Más először,
egyszerre új és idegen,
mint a lebegés a felszínen,
az lehet talán pont ilyen.
Nem látni még igazán jól,
valami hajszol. Késztetés,
számvetés akkor mindennel –
mit fog a kéz, mit enged el?
Volt-e vajon? Mi volt a jel?
Valami kezdet. Van, ami távol.
Mindig más emberek és hangok.
Közben egyre változik a táj,
változnak az arcok. Habár,
mondják majd, megszoktad már.
Szoktad a fenét! Ez hülyeség.
Hamis az összkép! – kiáltanád.
Emelt fővel viszed magad
inkább, minthogy préselt szavak,
mint a kövek, zúduljanak.
Nem látni akkor még jól, mi lesz,
ami a tiéd és megmarad.
Nincsen felhő, csak a kék ég
vagy a vihar, ami feszít és tép.
Észak és dél között egy a lépték –
összeér aztán védtelen sziget,
sziklákról mered hegyeken túl.
Valami mindig – a szél, a nap,
költöznek még, nézd a madarak.
A tengerbe temetik a holtakat.
Szolláth Mihály: Túlélők
Hommage à Janisch Attila
senki nem volt támaszunkra
nem volt senki támaszunkra
nem volt támaszunkra senki
támaszunkra senki nem volt
vadonban vívtunk egyedül
egyedül vadonban vívtunk
vadonban egyedül vívtunk
egyedül vívtunk egyedül
ilyenek voltunk túlélők
túlélők ilyenek voltunk
voltunk voltunk túlélők
minden szövegünk bizonyít
szövegünk bizonyít mindent
mindent bizonyít szövegünk
Tálos Kata: Semmi nincs
Semmi nincs.
Eszembe jutsz néha még
mint régi, búcsúzó emlék,
egy mozdulat, egy-egy kép.
A hogyanok, a mikéntek,
vad intenzitások,
a maradék érzéseim
halódó délibábok.
A múzsám vagy,
így letiltottan is
hiába van csak a semmi,
érdemtelenül, igen,
így kell az öröklétbe menni.
A 2023-as őszi szemeszter hallgatói
Fölső sor: Balizs Dániel, Nagy Tímea, Hajdú László, Szesztai Zsuzsa, Szolláth Mihály
Alsó sor: Kovács Marianna, Tálos Kata, Sipeki Zsófi, Morvai Fanni, Lantay Éva, Hajnal Éva