Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Magvető, 2020
Fordította: Morcsányi Géza
Ljudmila Ulickaja novelláskötetét várták az író hazai rajongói.
Nagyon szeretem a stílusát, világlátását, a nehéz sors mögött megbújó derűt, a méltóságot, ahogyan az értelmiségi, sőt, ellenzéki sorsot bemutatja regényeiben. Novelláinak és regényeinek alakjai, a történések, amelyeket megélnek, nagyon sok rokon vonást mutatnak korosztályom alakjainak sorsával.
Hiszen 1943-ban a Szovjetunióban, pontosabban a Déli Urálban megszületni enyhén szólva nem lehetett egy életbiztosítás. Ebből a sorsból kiemelkedni, írni és publikálni, nem emigrálni, amikor a szovjet értelmiség színe-java elhagyta az országot, valóságos hőstett lehetett. Ulickaja maradt és jól döntött, nála hitelesebb krónikása alig van a Szovjetunió XX. századi történelmének.
Több, mint húsz könyve jelent meg magyarul, nagyrészt a Magvetőnél, műfaját tekintve novella, regény és mese. Műveit harminc nyelvre fordították le.
A képzeletbeli könyvespolcra jó szívvel ajánlom legutóbb megjelent novelláskötetét, amelynek címe: A lélek testéről. Már hónapokkal ezelőtt olvastam róla, hogy meg fog jelenni és izgatottan vártam.
A karcsú kis kötet, melyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár karantén utáni nyitásakor vehettem kézbe, szemre is gyönyörű, mint általában a Magvető kiadványai. Bevallom, hogy mielőtt belelapoztam, szinte áhítattal szívtam be a friss papír, az új könyv semmi mással össze nem téveszthető illatát.
A kötet 11 novellát és két hosszabb verset tartalmaz, amelyek előszó helyett állnak a novellaciklusok előtt. ( A verseket Kántor Péter fordította.)
Az írások közös motívuma az elmúlás, olykor a halál. Hősei többnyire magányos, idős, vagy idősödő emberek, akik életük végéhez közeledve leszámolnak életükkel. A történetek olykor álom és valóság, realitás és fikció határán mozognak. Különös hősei: a feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, nem is sikertelenül, egy bibliográfus, akit cserbenhagy az emlékezete, mind részei Ulickaja írói univerzumának.
Szokatlanul borongós hangulatú novellák, amelyeket azonban megszépít a jól ismert elnéző szeretet és humor, amely Ulickaját és az általa ábrázolt alakokat jellemzik.
A könyv, bár mindössze 150 oldal, mégsem ajánlatos egyszuszra elolvasni, mert a novellák megérintik az olvasó lelkét. Szünetet kell köztük tartani, hogy a szépséges mondatok utat találjanak az olvasó szívéhez.
A szerzőről: Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja Moszkvában élő kortárs orosz írónő, műveit több rangos irodalmi díjjal tüntették ki. A 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt 2009 áprilisában.
1943-ban született.
Adatok forrása: Wikipédia
*
Ulickaja üzenete pár napja a Magvető Kiadó oldalán jelent meg.
Ljudmila Ulickaja üzenete
„Ma, 2022. február 24-én háború kezdődött.
Úgy véltem, hogy nemzedékemnek, amely a második világháború idején született, szerencséje van, és mi háború nélkül élhetünk az Evangéliumban ígért „fájdalomnélküli, tisztességes és békességes” halálunkig. Nem. Ahogy ez most kinéz, nem fog sikerülni. És nem tudni, mibe torkollanak még e drámai nap eseményei.
Egyetlen ember és hű cinkosainak őrülete irányítja az ország sorsát. Csak találgatnunk lehet, mit írnak majd erről ötven év múlva a történelemkönyvek. Fájdalom, rettegés, szégyen – a mai napnak ezek az érzései.
Fájdalom – mert a háború minden élőt sújt – füveket és fákat, állatokat és ivadékaikat, embereket és gyermekeiket.
Rettegés – mert létezik összbiológiai ösztön, amely az élők saját életének és az utódok életének védelmére irányul.
Szégyen – mert ennek, az egész emberiség számára szörnyűségekkel terhes szituációnak az előidézésében nyilvánvaló a mi országunk vezetőinek a felelőssége.
A mai nap történéseiért viselt felelősségben mi, kortárs szemtanúk is osztozunk, valamennyien, mert képtelenek voltunk előre látni és megakadályozni e drámai eseményeket. Fékezzük meg a percenként fokozódó háborút és álljunk ellen a tömegtájékoztatási eszközök mindegyikéből honfitársainkra zúduló hazug propagandának.”
Ljudmila Ulickaja
Az üzenetet Morcsányi Géza fordította.
Fotó: Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről / könyvborító