Lengyel Piroska Noémi: Apevák

Ősz
anyó
szélkeze
levélpaplant
hímez a tájra

*

Az
úton
mi segít?
Lelkierő,
életbátorság.

*

Mély
kútja
a múltnak
sötét visszhang.
Nem visz előre

*

Még
fájón
zeng, lelkem
mélyén neved
kopott visszhangja.

*

Hab
fehér
felhőkben
páracseppek
esőt játszanak.

*

A
tacskó
fekete
gombszemével
kérdez: Mikor jössz?

*

Az
írók
azt érzik,
mint mi, csak ők
le tudják írni.