Meg kell találnom a szavakat hozzád.
Talán, ha különös nyelven szólanék,
vagy volnék pengetett dallam,
meglepően szép.
Egyszer el kell indulnom feléd.
Titokzatos félmondatokkal
volnék, egész kíváncsiságod
felkeltve és megtartva.
Igen, talán a legnagyobb csönd,
a jól időzített, s a váratlan lemondás
a sötétben, a sarokban kuporgó
megoldás.
Hogy boldoggá tegyen, ami beteljesít
minden meg sem álmodott reményt,
ragyogjon az elképzelhetetlen,
avitt erény.
©Szendiszűcs István alkotása: Ábránd