Pilinszky János és François Villon emlékezetére
bezártuk lelkünkben a kapukat
kerítést is építettünk drótból
hogy óvja képzelt biztonságunk
jól vasalt ajtajait
ne halljuk már, hogy ágyúdörgés elől jönnek
ordítsunk magunk, szakadjon dobhártyánk
saját hangunktól inkább…
minek jöttök ide?
elvenni a miénket?
élősködni rajtunk?
mit ültök itt a betonon?
mért rajzoltok az aszfaltunkon?
mért nem tudtok magyarul?
hogy néztek ki?
menjetek innen akárhová…
kerítést is építettünk drótból
bezártuk lelkünkben a kapukat
És látja Isten hogy állnak a napon…
És látja Isten a drótkerítést…
És hallja az acsargó átkokat…
De az évek szállnak
Mint a percek…
Véred kiomló aranyáért
Könyörülj rajtunk Jézus herceg…