Szabadnak addig vélheti magát,
míg nem ismeri a rá nehezedett
kényszerek minden szemtelen cselét,
lassú felismerés ez, akár évtizedeket
igénybe vesz, a körlet addig is vidám,
vidámabb, legvidámabb, lényeges,
legyen a piacokon nyüzsgés, bűz, legyek,
az újságokban álszent költemények
és önmagukkal ellentétes címszavak,
s mikor felfogja, sorsa két irányt vehet,
de lényegét tekintve mindkét változat,
ezt értsétek meg, egy és ugyanaz:
raknak fölé egy másik helytartót,
akit imádhat majd, mint jótevőt,
és azt hiszi, hogy jogot gyakorol,
és ünnepelhet új illúziót,
és megint szabadnak vélheti magát,
vagy elpusztul, fejét a falba ütve.
Ez itt a világ legmodernebb trükkje.
Kis ország sorsáról sohasem lakói,
mindig a gyarmattartók döntenek.
*Ez a vers a Litera-Túra Kiadó, Gondolatrajzok – 2019 antológia verspályázatán különdíjas lett.