Micsoda nap
Terhelt volt
már amikor kitűzték
az időpontot kerek
három esztendővel
anyja elmenetele
után ültek ott a
kanapén két órával a
kezdés előtt csörrent
meg a zsebében valami
osztályos orvos rutin
mondattal csendben
elhunyt zárta
elmetszve ezzel a
beszélgetés torkát
ültek ott a kanapén
némán szorították
egymás kezét április
tizennegyedike
lett hát április
tizennegyedikén
ment ő is huga
után két halál egy
tárlat micsoda
nap mondtad a
ceremónia végén
rázkódva vonta
magához fiait
egy korszak
zárult ezzel a
megnyitóval
*
Nem neki
Csak nyáron akkor
is csak a napforduló
környékén tud utat
találni a belső udvar
egének sovány
rombuszán beömleni
az olvadt arany a kis
szobába ő évtizedek
óta máshol él évtizedek
óta nem neki ragyog
fel délután öt tájban
most meg egy
ideje már senkinek
micsoda pazarlás
ez a tanúk nélküli
pompa ez a szekrényt
falat titokban elborító
méz most érzi csak
igazán amikor
hamarosan végképp
másé lesz ott
mindennel együtt
ez is
*
Vegyek vissza
Nézem a két
fecskét ahogyan egy
tizenötször tizenötös
pázsit fölött a másodperc
tört része alatt egy gömb
héján ír le kerülőket micsoda
térlátás adatfeldolgozás
aztán a házak
között ugyanezzel a
sebességgel végig
egymásra is figyelve
még jó autóval szlalomban
sem volnék sehol csak
a benzint égetném meg
magamat ha
már szárnyam
nincs legalább
az arcomból
vegyek
vissza
Veress Tamás – ELEN