A redőnyt gondosan le kell ereszteni,
utasításodnak megfelelően minden este,
egyetlen rés sem maradhat, nem engedhetem
be a legkisebb fénysugarat sem…
kellő szemöldökszigorral és fejcsóválással
nézed minden alkalommal, jól végeztem-e
a feladatot, biztosítva van-e a sötét
immanenciája, megvan-e a börtön feeling….
mert a redőny legyen olyan, mint egy törhetetlen
koponyafal, legyen a szobába zárt emlékek
sötétkamrája, odabent rekedjen meg az
egyedüllét térkitöltő hozsannája…
a levetett ruhák testmelege tapadjon a falakra,
minden sóhaj maradjon bezárva, ne tudjon
kibújni a megrepedt ablaküvegen, a kinti
hangok és villanások maradjanak ott
a homályba süllyedő faágakon…
majd talán hajnalban, amikor megnyílik
az ég szeme, akkor lazíthatsz a redőny
szorításán, akkor láthatod, Isten megint
megbocsátott, s adott neked egy új napot,
nincs többé hatalma feletted a halhatatlan
szürkületnek…
A vers forrása a Szerző.
Fotó: Csontos Márta portréja / A Szerző Facebook-oldaláról
CSONTOS MÁRTA Győrben született 1951-ben; tanár, költő, közíró, irodalomtörténész. 2019-ben kapta meg PhD fokozatát summa cum laude minősítéssel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Szeged Írók Társaságának, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, a Vörösmarty Társaságnak és a Magyar Újságírók Közösségének. Mértékadó folyóiratokban publikál verseket, recenziókat, aforizmákat és tanulmányokat több mint 15 éve. 21 önálló kötete jelent meg. Tagja a Magyar PEN Clubnak. A Magyar Múzsa olvasószerkesztője.