– részlet –
a sebészeten sóhajok, nyögések
uralják a kórtermeket. nem hallatszik
ki belőlem az egész lényem
betöltő kiáltás. nem hallani, ahogy
átsuhan rajtam a véres iszonyat.
fém-kórlapok fityegnek az ágyak végén.
ha az alvó kinyújtja lábát zörög, akár
a fémtepsi, amiben a tátott szájú holtakat
tolják loppal a folyosón.
szürke arcukon fakó virradat.
nyugtalan csönd figyeli
a falióra pulzusát.
fagyfehér ágytakaróba burkolózom,
amiben látni vélem szemfedők
fertőtlenített ráncait.
ágytól-ágyig kapaszkodom,
kitámolygok a folyosóra.
el innen. mindegy bárhova.
az éjszakás főnővér asztalán
zöld ernyős lámpa, fénye
lágyítja kemény arcvonását.
éppen az ügyeletes könyvbe írja
halálok időpontját. nem szól,
nem is lát engem.
láthatatlan szellem vagyok.

©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
A vers forrása a Szerző. / Pethes Mária: Szabadesés című új könyvének részlete.
PETHES MÁRIA (Budapest, 1955. január 24.) költő, író, kiadó. Tanárai biztatására kislánykora óta ír, de tehetsége Péli Tamás oldalán teljesedett ki.
Drága Testvérkém, de jó, hogy már elmúlt! Úgy ábrázolod soraidban mindezt hogy valósággal rám zuhant a nyomasztó szagokkal, hangulatokkal, szorongással, küzdelemmel teli kórházi miliő. Ölellek!! Te vagy a legcsodálatosabb költője a jelenünknek! Az enyémnek biztosan!!!
Megrendítően valóságos verssorok…💔
Szeretettel olvaslak itt is.