Csobbanás
Száraz a hajam a drága hidratálókrémektől,
a számat bekentem fényes rúzzsal,
és az írás elől menekültem ebbe a versbe.
Mintha egy szívben utaznék,
az üléseket bordó plüss borítja.
Ha egy történet az elejétől kezdve rossz,
világos összefüggésben látszik innen,
az üres vonatból. Így képzelem el a nyarat,
talán mert zúgnak a fák. Azt mondják,
összesűrűsödik ilyenkor az élet,
de szerintem pont hogy ritkul.
A nyugtalanság napernyői alatt
a zsúfolt strandokon néhány hét után
kifakulnak a vakációjellemek.
Drága hidratálókrémeket kentem
a hajamra, és fényes rúzst a számra,
mégsem csillogok, ahogy a kék
medence, mikor beleugranak,
akik nem az írás elől menekülnek.
A séta
Miért írsz verseket, kérdezte,
amikor egy faluban sétáltunk,
művészetet akarok csinálni.
Aztán azon gondolkoztam,
az a délután miért nem az.
Anyám szerint a költőket
nem sportiskolába íratják,
de én felnőttem, verseket írok,
és nem látok költőiskolát,
ahová gyerekek járnak.
Boldog télen születtem, anyám
egész nyáron strandolhatott.
Békákkal csókolózott, és annyi
békacombot evett, hogy remegett
belül, mint a miskolci kocsonya.
Az írás nem forma, hanem
a nyelv megbicsaklása.
Tíz igaz állítás
Meglátogattam anyám,
de egy fénykép várt a helyén.
Úgy döntöttem, írok neki egy verset.
Megszólítom őt, aztán röviden,
mintha előkertet ültetnék be hagymákkal,
kifejtem, hogy nem jövök többet.
Sokkal több dolgom lesz mostantól.
Idegen felnőtteknek segítek
visszaemlékezni a gyerekkorukra,
és akinek nem volt, kitalálok egyet.
Lassan, ahogyan kórház körül sétálnak
a cigarettázó betegek, levél lett belőle,
és mondogatom tovább, mint egy verset.
Simon Bettina költő, a PTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola doktorandusza. Kötetei: Strand (2018) Rengeteg állat a vonatból (2025). 2018-ban Móricz-ösztöndíjat, 2025-ben Hazai Attila Irodalomi Díjat kapott.