Szomszéd
Kapualjakban áll a levegő,
Dohányfüsttel, kipufogógázt várva.
Sóhajok és kérdések szorítják a párát
a lakótelep kisboltja elé.
A láthatósági mellények irigységét
panelek kék és vörös ablakai figyelik.
Együtt várnak, hátha valaki látja,
amit mind félszemmel néznek.
Autóba lépnek a bakancsok.
Csikkek a kis lépcső körül,
gumikesztyűk a hamutálcában.
Hétfőbe takarták a tegnap estét.
Az odaszáradt hangokat felszórták,
a kisbolt kilenckor kinyitott.
Egymást kerülték az ismerős szempárok.
A kilencediken eladóvá vált egy kétszobás.
Metróra szállok
Már nem jár piros 7-es.
Ha járna is, az ablak túloldalára ülnél,
megnéznéd a hajam, a bajszom.
Látnálak.
Máskor eszembe sem jutnál,
hiszen levegőt venni sem felejtek el.
Változott a város,
bőre alatt új utakon folyik
egyéniségei homogén sűrűje,
Az állomások neve még felismerhető.
Metróra szállok, már nem jár a piros 7-es.
A bérleten, a Tiéd után, az én nevem.
Kávészünet
Tejeskávé-domborművek a pohár falán.
Körbeérnek.
Az óra és az egér beszélgetnek.
Egyik hadar,
a másik akkor is helyesel,
ha épp pihensz.
Újabb pohár sötétje tejesedik,
klick-takk, kilck-takk.
A párbeszéd trialógussá bővül,
Rajtad kattog
koponyányi fogaskerekem.
A mutatók
szavába vágva jég koccan a pohár falán.
Körbeérlek.