Ébredés után új részletek
jelennek meg a testeden,
mintha távcsövön keresztül
vizsgálhatnálak, és figyelmem
holdsétája közben elfelejtem
egészen, hogy ismerlek,
de ez még nem a világ
széthullása, nem az agyi
érelmeszesedés vaktérképe,
csak a hajszálak új útjai
bámulatosak, a felkaron
a fülkagyló lenyomata,
vagy ahogy felkelés után
lehajolsz, mintha a talpad
padlóra dobott zokni lenne
és most föl kellene szedni,
majd amikor egy varjú rekedtségével
jó reggelt kívánok, ráébredek,
nem biztos, hogy te lettél
az idegen, talán akkor is
megtörténne, ha nem lennénk
ketten, és még mennyi minden
észrevétlen maradna.
©Séd Imre alkotása: Hangszer