a halottszállítók késtek
hajnal volt
a szobákat a konyhával összekötő folyosón
ágytól hűtőig vittem
vittem a hátamon
a hátamon vittem amikor
megmozdult
anyámat a halál se győzte le
nem győzte le megmozdult
bennem is valami
megálltam az ágy és a hűtőláda között
megálltam félúton levettem
levetettem magamról
hidegebb volt mint a kövezet
kövön nem marad
ne szórakozzon velem
nevessen pizsamában
jöttem amikor hívott apám
mondjon valami ide nem illőt
ahogy szokott
apám nem bírta nézni
az ágynak a másik felén maradt
magára húzta a szobát
anyám a csempeminta folytatása
hevert ahol hagytam egy széket húztam oda
fonott kerti szék nem tudom mit keresett ott
nem ültem le mégsem és nem ültettem bele
anyámnak ágai lettek vagy gyökerei
könnyű összetéveszteni a kettőt
indázott beszőtt mindent
erdőt a fagyöngy
erdőt a fagyöngy mérgezi
hajnal harmatpont
az erek gyökérrendszerében
egy rög a tüdőnek ütközött
a halottszállítók késtek
nyúlt a szobától konyháig folyosó
a hűtőláda egyre távolabb anyám
lomblevelű plantázs a vadaknak
tájidegen gyapotfa erdőhatáron
szürkenyár túlélő kaurifenyő
torkomon fészekfagyöngy
nem jutottam szóhoz azelőtt
és most nincs mit mondanom
végül leültem
fonottszékmagányban ültem ott
milyen vesszőből fonták
ezt a széket meddig puhították
hajlékonnyá hogy lett ilyen kemény
hogy még engem is megtart
©Séd Imre alkotása: Mennybemenetel