Kutya bajom
Már messziről megismerem a szagod,
tudom, melyik köveken lépdelsz,
én is azokon loholok utánad.
Sokáig sárban csatangoltam, mígnem
szavaidtól megszelídültem.
Ha dalolsz, a szívedhez dörgölőzöm.
Többé nem fogok másokra vigyázni!
Póráz és önzetlenség nélkül
kergetem az árnyékodban bújó lányt.
Gyújtsuk fel a szájkosaram és mindent,
mit mögötte ugattam másnak,
lámpavirág-illatú mondataim.
Ma megharapjuk egymás fájdalmait.
És nem lesz bot, amit úgy dobsz el,
hogy egyáltalán ne tudjam visszahozni.
*
Hódítós
Ez nem egy hódítós játék.
Nincs őrtorony,
vár,
meghódítandó terület.
Most még is olyan, mintha
ezekből a nem létező tornyokból
figyelném tested minden apró
billenését.
Most még is olyan, mintha
elfoglaltuk volna egymás várát,
de nincs közös bástyánk, ahol
megtárgyalhatnánk a hadjáratok előmenetelét.
Most mégis olyan, mintha ezeket a területeket
folyton hódítanánk, ezzel nem elvéve a másikéból.
Most mégis úgy érzem,
miután több körből kimaradtam,
lépnék előre három mezőt.
*
Szélcsend
A szélcsendben hangosabbnak hallom
a kimondatlan szavaim
a pattogó város robajánál.
A falon hasonlóan jelentéktelen
feliratok vannak, mint amiket
én mondtam neked a fontosak helyett.
Minden ölelésünk csatornafedél.
Csak tudnám milyen szörnyeket
zárunk el, nehogy felszínre jöhessenek.
Most már ideje, hogy kinyissuk
a hűtőt és a benne tárolt jeges
fájdalmakat napvilágra hozzuk.
Hátha elolvadnak.
Én csak azt nem szeretném, hogy a
légkondicionált helyiségek hűvöséről
is te juss eszembe.