Kovács Gábor versei

Négy szó

A hagyomány szerint
az angyal
miközben bemegy
az anyaméhbe
befújja az ember lelkét
a magzat testébe,
majd leírja azt a négy szót,
amely a későbbiekben
meghatározza
a jövevény sorsát.

A négy szó nem más, mint
négy kérdésre adott válasz.
– Fiú legyen vagy lány?
– Jólétben vagy szegénységben éljen?
– Boldogtalan legyen-e vagy boldog?
– Életének mi a megszabott határideje?

A négy válasz tartalmát
azonban halandó ember
nem ismerheti.
A rejtett dolgokról nem tudhat
e világon
senki és semmi.

Az élet kezdetben olyan,
akár egy láthatatlan folyó,
s benne a négy szó:
négy láthatatlan vízválasztó.

 

Növekvő éveimmel

Bennem a gyermekkor
növekvő éveimmel
párhuzamosan halad.

Előre látom a múltamat.
Ami befejeződött,
újra megtörténhet.

Mindig másként,
semmire sem hasonlítva…

 

Péntek

Hazafelé baktatok,
péntek van, december nyolcadika.
Az úton görnyedt testként
fekszenek a falevelek.

A próféta szerint
ezen a napon teremtetett Ádám,
ezen a napon lépett be
a Paradicsomba,
s ezen a napon űzetett
ki onnan.

Sőt, a végső óra is a pénteki
napon fog bekövetkezni.
Mit mondhatnék erre?
– A prófétának igaza van.

Radnóti például, Kolumbusz
című versében,
így írja le “Amerika” fölbukkanását:
“És péntek volt, két óra és sötét…”

A születés díszleteiben
nincsenek eltérések.