„Idegen test voltam:
idegen lélek.
Idegen: test voltam.
Idegen: lélek.” (Tandori)
Ki ért meg? Kik vagyunk mi,
hogy fogunk megmaradni?
Látszik-e, érthető-e
kifele bentünk?
Kérdik-e, hova mentünk,
hová lesz naplementünk?
Le nem ment senki minket.
Fel, talán. S híveinket:
nyersparázs szíveinket,
mit őriz sok tekintet,
zenénket, képeinket,
szakadós szavainkat,
melyen át „ott vagy: itt vagy”,
kik görgetik tovább,
hová, és még hovább?
A nulla kapuján át
vár-e az odaátunk:
leszünk-e, negatívban?
S ide még visszalátunk?
Vajon visszatalálunk?
Visszája: kis halálunk,
s ha álomlátón hálunk –
ezt őrzi minden tettünk,
miképpen jöttünk-mentünk.
Vigasz-e? Vagy ítélet?
Visszaígérnek téged
lélekigenlő élet.
Illusztráció: Tandori Dezső rajza (forrás: https://www.facebook.com/annatszabo)