Ganésa sétálni megy
Hát eljött
a nagy fordulat,
Ganésa sétálni megy
a kertek alatt.
Csuklóján az óra,
akár egy kék karperec,
mehet erre is, arra is,
a tiszta jelenlétben
mindig bölcs marad.
Ganésa
az ember-elefánt,
a Védák írnoka
elhárít sok akadályt,
de most sétára indult
feledve a sok csodát,
csak úgy, céltalanul,
a világon át…
Hiába félisten,
mégiscsak ember valahol,
mikor orrán veszi
a levegőt és belélegzi
a fű illatát.
Ganésában az én
hétszínű tavon lépdel át,
nem tagadja, hanem
felülmúlja önmagát.
Utak és Királyságok Könyve
Ez itt a Vörös-tenger,
az ott Kína,
aztán meg, kissé keletebbre
helyezkedik el
ez a kifli alakú sziget-rengeteg,
melynek legerősebb királyságát
Jamataikoku-nak hívták
– mondta a térképmester.
Végül is minden út
a királyságokba vezet.
A földtörténelem,
meg a lemeztektonika
csak gyenge mintázatú háttér
az aranyozott trónok mögött.
De minden királyságnak
van egy titkos és gyenge pontja,
az álarcok mögött sokszor
nem látni a királyt,
akinek a nagykönyv szerint,
bármely országban is éljen,
porcelánból van a szíve.
Ima
Igen, fel kell oldani
mindent a reggeli imában:
a fölkelő nap sárgás fényét,
a felhőtlen reggelt,
a szélhordta tövist.
Le kell porolni mindent,
amit egy sor régi emlék
akaratlanul befeketít.
Az ima tele bízó hittel
minden józan állampolgárt
megszégyenít.
Rúmi
„Titkot őrzök magamban
egy nem létező Egyiptomot.
Ez jó vagy rossz?
Nincs róla fogalmam.”
– írja távoli rokonom,
Dzsalál ad-Dín Rúmí.
Szavai nőni kezdenek bennem,
akár az elültetett babszemek
egy téglaszínű virágcserépben.
Mától új teremtés vagyok,
szárba szöknek nem létező terveim
és fölkapaszkodnak az égre.