A 65. tavaszi lapszámot – öt oldalon –, Petőcz András képei díszítik.
Fotó: Petőcz András portréja – Székelyhidi Zsolt fotográfiája
„Egy bölcs tanító szerint az irodalom megközelítése nem csak történeti sorrendben, hanem visszafelé, a kánonnal ellentétes irányban is célravezető lehet. A kortárs magyar irodalom és képzőművészet kapcsolatának megértése szempontjából különösen fontos, sőt iránymutató ez a máig rendhagyó szemlélet. Petőcz András művészetének origója az írás, amely a kreativitást, a gondolatok közvetítésének írott formáját tekinti központi kérdésnek. Az alkotási folyamat eltér a képzőművészet klasszikus formájától, ahogy a gondolatok visszafejtése, a műelemzés is. A Műcsarnok mostani (értsd: 2022. 01. 28-03.13.) kiállítása azt a különleges utat mutatja be, amely egyetlen életművön belül a kortárs irodalom és a képzőművészet tökéletes ötvözetét hozta létre.
Petőcz András az 1980-as években kezdett kísérletezni a képvers és vizuális költészet műfajaival. A művészettörténetben és az irodalomban ennek előzményei francia nyelvterületen, a 20. századi dadaista, konstruktivista és avantgárd művészek munkásságában jelentkeztek. Ezeket az alkotásokat a betűkből, szavakból és a minimalista jellegű, vizuális elemekből – vonalakból, pontokból, hullámokból vagy apróbb rajzokból – redukált gondolat- és képkísérletek határozták meg. A második világháborút követően, a román származású Isidore Isou nyomán, Párizsban született meg a lettrizmus, vagyis a betűköltészet. Formabontó jelenség volt a francia avantgárd művészek köreiben. Petőcz korai munkásságában, elsősorban a letraszet technikával készült Lettering című művében, vagy a vegyes technikával létrehozott Vágyódó suttogásokban ezt az irányt érhetjük tetten. Alkotásai az 1980-as években Kassák Lajosnak és Erdély Miklósnak állítanak emléket, akikre mestereiként tekint. A konstruktivista és lettrista stílus jellemző az Erdély Miklós tiszteletére készített műveire (Erdély Miklós emlékére; Erdély Miklós), ezekben finom utalásokkal idézi meg mesterének művészetét. A magyar költészet nagyjainak, Tandori Dezsőnek és Tamkó Sirató Károlynak vizuális költészete is nagy hatással volt Petőcz művészetére. Tandori Dezső tiszteletére készült a Káosz képekhez tartozó Madarak Tandorinak című sorozata.
Alkotásaira napjainkig jellemző, hogy az irodalom csupán utalásként jelenik meg bennük. A fekete-fehér sorozatában (Temető vers, Temető szonett, Szerelmes vers (Óda), Oblomov, Ismeretlen költő ismeretlen nyelven írt költeménye) a verselés szabályos formavilágát transzponálja képpé, ugyanakkor a szavak is absztrakt gesztusokká alakulnak.
A 20. és 21. századi grafika egyik alműfaja a firkálás művészete (doodle art), amely a graffiti és a gyermekrajz elegyeként jött létre. A művészi firka Petőcz András életművében is hangsúlyos helyet kapott, hasonlóan az amerikai és az európai pop-art ikonikus alakjai, elsősorban Keith Haring és Jean-Michel Basquiat művészetéhez. A Káosz sorozat, a Szerelmes vers és a Keresztvers az erdőn című munkái a „firkaművészet”, a doodle art kiemelkedő alkotásai.
Egy másik szembetűnő irány Petőcz András művészetében a body art, amely nála a performanszok képi rögzítését jelenti. A testet improvizatív módon, vászonként használja: fehér festékkel vonja be modelljeinek testét, verseket és gondolatokat fest rájuk, majd végső mozzanatként fotót készít az alkotásról. Ezeket a fényképeit később nyersanyagként használja, elvesz és hozzáad elemeket a műhöz.
Petőcz András meghatározó alakja a kortárs magyar irodalomnak, számos hazai és nemzetközi irodalmi díjjal elismert alkotó, a magyar új avantgárd jeles képviselője, aki könnyedén lépi át, sőt oldja fel az egyes művészeti területek határait. Műcsarnoki kiállítása kivételesen szabad szellemű belső utazásra hívja a közönséget az irodalom és a képzőművészet közös birodalmában.” (Írta: Markovits Éva, Petőcz András Műcsarnok-beli kiállításának kurátora.)
Borítókép: Kiefer Béla pécsi fotóművész alkotása – Tavaszi Pécs
Tartalomjegyzék:
Parti Nagy Lajos: Ének az esőben
Lackfi János: Holvoltam, amíg nem voltam?
Petőcz András: Különös Bárány
Turczi István: Üresség
Szabó T. Anna: Egész
Dragomán György: Máglya / részlet
Grecsó Krisztián: Mint akinek hagyaték
Kiss Ottó kamaszversei
Ijjas Tamás: Lila
Izsó Zita: A sodrás iránya
Orosz István: R.E.M.
Gerőcs Péter: Lábjegyzet / részlet
Katona Zsolt: Gyerekfej
Asperján Gyürgy: Fájdalomcsillapítók
Vihar Judit: Örömutazás / részlet
Baj László versei
Pethes Mária: Támpont
Fetykó Judit: Főhajtás nélkül
Bárdos László: A történet helyett
Bánki Éva: Tenger
Vasadi Péter: Magyar Költők
Ádám Tamás versei
Bibor István: Emmausz
Kovács Gábor versei
Oláh Tamás: Fizikoterápián
Marti János prózái
Albert Zsolt: Pohárnyomok
Major Petra: Álomnapló 5.
Bali Anikó: Idomár
Hegedüs Katalin: Tárlatvezetés
Gősi Vali: Földi Szép
Szepesi Jolka: Hatások
Barna Júlia versei
Hajnal Lina: Félszoba
Nemes Adél: Nem én
Pesti Daniella: Életünk napjai
Jóljárt Anita: Yette és én
Debreczeny György: Az a kis barna asszony
Lengyel Piroska Noémi: Tíz apeva
Magyar Dániel: Örökérvény
Seres Rebeka: Szennyeskosár
Balizs Dániel: Maszkban
Szolláth Mihály: Katarzis
Rencsisovszky Katalin: Ha kedd, akkor Márai
Nagy M. Anna: Filmnapló
M. Nagy Emese: Irodalomterápia
Szesztai Zsuzsa: Idegenben
Orosz István: A paszpartuk mögött
ARCOK – A Kodolányi Egyetem Szépírói Líra Kurzusa, Petőcz András tanítványai
Negyedévente megjelenő periodikánk következő, nyári száma: 2023. július 27-én lesz olvasható.
Örömteli irodalmi-művészeti barangolást kívánok!
Szeretettel, e lapszám szerkesztője:
Hajnal Éva
tulajdonos-főszerkesztő