A 61. októberi lapszámot – öt oldalon –, Orosz István grafikusművész képei díszítik.
Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író, költő. Apja Orosz László irodalomtörténész. Felesége Keresztes Dóra grafikusművész, animációsfilm-rendező.
Orosz István 1951. október 24-én született Kecskeméten. 1975-ben grafikusként diplomázik a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A hetvenes évek második felétől díszleteket tervez, 1977-ben első animációs filmjével (Csönd) kezdi meg rajzfilmjeinek máig ívelő sikersorozatát. Filmjei többségét a Pannónia Filmstúdió rendezőjeként készítette. Kulturális plakátjaival a magyar plakátművészet egyik különös, egyéni hangú „csúcsszemélyisége”. Munkásságának fő területe, legfontosabb műfaja az önálló grafikai lap. Hazai és nemzetközi grafikai biennálék, kiállítások, filmfesztiválok állandó résztvevője, díjnyertese. Rangos képzőművészeti konferenciák, szimpózionok meghívott előadója, workshopok vezetője szerte a világon Európától Ázsiáig, Észak- és Dél-Amerikáig. Műveinek álombeli lebegése, mágikus realizmusa, abszurd humora, az európai kultúrában mélyen gyökerező volta, magas színvonala révén a magyar kultúra egyik legkiválóbb nem hivatalos utazó nagykövete. […]
Grafikus-mágusaink, grafikus-filozófusaink egyike, sokarcú, sok műfajú, senkihez sem hasonlító, de ha mégis, akkor eszünkbe juthatnak róla a reneszánsz művész-polihisztorai éppúgy, mint a bölcsek kövéről és az aranycsinálásról álmodó alkimisták, a szemnek csapdát állító, meghökkentő szellemi bukfenceket vető munkáiban mégis legerősebbek a 20–21. századi ízek: nem utolsó sorban a vonzódás a különös álmok művészetéhez: a szürrealizmushoz. Orosz István vándor és szabad ember, az utazók közül való, rajzain magára teríti garabonciás köpenyét, és már repül is oda-vissza az időben, negligálva a száraz realisták lineáris „csak előre” idő-koncepcióját. Úgy jár-kel kedves motívumai: ódon lépcsők, antik oszlopok közt, elvarázsolt kertjeiben, labirintusaiban, tükörképeiben és tükröződéseiben, fantasztikus épületeiben és épület-hiányaiban, mint az a régi utazó a virágok városából, Dante, akit még elkísért le-föl útjaira választott mestere: Vergilius. Orosz István a 20–21. századból már egyedül bolyong régi korokban, hol saját pulóverében, hol, ha Dürerrel találkozik, magára ölti – tiszteletadásul – annak köntösét. Minden grafikai lapja az „Idő látképe” is, nem véletlenül adja ezt a címet munkássága egyik csúcsának, 2004-es animációs filmjének. […] Az életrajzot összeállította: Kernács Gabriella és a MMA.
„Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.” (Orosz István)
*
Borítókép: Plávits Kata fotográfiája (Bazilika, Pécs.)
A 2022. októberi lapszám tartalmából:
Annie Ernaux: A kasszánál – Lackfi János fordításában
Kiss Ottó: Önkéntesek
Orosz István: Nézőpontok
Parti Nagy Lajos: (navigare neszesszer est)
Petőcz András: Mozdíthatatlanul és súlyosan
Turczi István: (Kápolna nyílik a szívben)
Grecsó Krisztián: Másik sors
Szabó T. Anna: Géher Istvánnak
Dragomán György: Máglya – részlet
Vasadi Péter: Őszi dombon
Bánki Éva: Pontosan, szépen
Izsó Zita: Ima
Vihar Judit: Japán kísértetek
Katona Zsolt: Egy emberölést bevallani
Asperján György: Magyarok
Pethes Mária: Kivándorlás
Fetykó Judit: Variációk sárkányra
Bárdos László: A barlang előtt
Albert Zsolt: Üzenetben létezünk
Murányi Zita: Állok
Debreczeny György: Elhajítjuk és szemezünk
Mái Attila: A legfontosabb kapcsolat
Gerőcs Péter: Szembenézni a tehetségtelenségünkkel
Major Petra: Légellenállás
ARCOK – A Kodolányi Egyetem Szépírói Líra Kurzusa, Petőcz András tanítványai
… és még számos megismerésre méltó kortárs szerző kiváló írása.
Következő lapszámunk november 15-én fog megjelenni.
Szeretettel, e lapszám szerkesztője:
Hajnal Éva
tulajdonos-főszerkesztő