– Változatok – Malasits Zsolt: Az élet dolgai – Születés című alkotásához „ezerszer újra kezdeném alázatosan, boldogan” (Várnai Zseni) 1. Rendhagyó vallomás hogy megfogantál csak azóta létezem együtt teremtődtünk e földi létre életre keltetted szunnyadó álmom lettél örökérvényű bizonyságom; beteljesült veled végre a lényeg s míg emberré formált az ősiTovább…

az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű között apró gyíkmoccanásTovább…

a részeges szakácsként szédelgő világ ötnyolcadban botladozik felénk, reszketeg kezével szaggatja éjszakánk, koszos szűrőjén folyik át a fény. foltos kötényként csüng rajta a közöny, húskampóján rángatózik a változás, combtőben metszette el szerelmünk, oszladozó torzójának hátul gödröt ás. kicsorbult élek mentén húzza meg huzatos életünk halvány vonalát, percmutató szeleteli fájdalmunk, konzervetTovább…

Hajnalasszony mikor homályos szemtükröd képei álmokkal teli láthatatlan hamvai éppen szöknek tőled el gondolsz-e rám mikor a hajnali üdeség ringásában a finom fuvallat megsimít érzed-e kezemet arcodon s mikor csukott szárnyakkal egy angyal suttogja füledbe üzenetemet látod-e aggódó tekintetem?   Mona Lisa a Szajnában Ázik a titokzatos mosoly a nagyTovább…

tegnap álmomban elkerültük egymást azt mondtad szereted a bűvésztrükköket feléd indulok a vonatok mindig lusták a cél örök tenyeremben nem kulcscsomó zörög megmozdultak a sarkkörök este lélekig vetkőztetsz ebben a mámoros halálban adjunk esélyt az újjászületésre te vagy lélegzetem keltetője   ©Bornai Tibor: A titkos ajtóTovább…

Szombaton vettem az ócskapiacon egy saját Jézust. Mindig vágytam egyre, aki csak az enyém, és mindig velem jön suliba, mint Pom-pom, abban a mesében, amit Anyuval láttam. A saját Jézus jobb, mint a templomi, mert az fehér. Olyanom volt már, befestettem, de lemosatták velem. Pedig úgy teljesen olyan volt, mintTovább…

A tudás fájáról nem eszem, magokat csipegetek, apránként tanulom harapni a gyümölcsöt, a belseje ismeretlen, idővel kiteljesedem, virágaim nyílnak, szirmok és levelek, gyökerem mint a szilfa, ágaskodom zöld lombok fölé, fényt iszom, tónusaim tágulnak, cseppenként hullok vissza, miközben megismerem a hegyet és a folyót, a vizek forrását örökre keresem, azTovább…

Láttam sok oktalan szomorúságot, arcomon folytak nevelőanyám könnyei, mikor rám emelt husángot, mert majdnem gyilkoltatott a magány. Álltam hajnalban mohás tanyavégen, gágogtak elszántan éhes libák, Gyenge párában hold fakult az égen, nap tolta rólam a csillag-szitát. Dolog várt, nem épp gyermek-kötelesség: összevágni frissen tépett csalánt; két foltos tehénnek keresni kedvét,Tovább…

adj Uram szabad teret ahol a bőven termő Édent meg lehet találni egy viharok nélküli derűs délutánt aminek fényénél olvasni lehet zsenik könyveit és csendben ülhetünk a fodrozódó madárszóban engedd belehelnünk a helyet hogy otthonos legyen és megkössünk benne ahogy kiásott alapban a beton hallhassuk miként süvít fejünk felett pokolgépekTovább…

Semmi baj, Csak nem hihető. Említésszám és valóságtartalom, szignifikáns eltérés. Belső kutatás, külső felmérés. Kérdés és „bárcsakne” válasz. Ez most a mérleg. Menekülés a veszély elől a langyosba, a biztosba, a nem igazi valósba. Ez most a mérleg Kibillent a tűrés. Értelem-érzelem libikóka. Nagy szakítószilárdság. Ipari terhelés. Ez most aTovább…