On:
In: Szépirodalom, Vers

Kicsikét csend. Rendben minden sóhaj, ajtón kirekesztve az egetverő óhaj. Csend! Nehogy megneszelje a béke, hogy pipájából kerge jelek kelnek. Elfogy a kréta, a papír, a toll, oszlik a fények rózsás palástja, kipenderül zaklatott, ködös zajunk, és ahogy szemünk hűvösébe vált, a dalból elvész a brokát. Meztelen lelkünk fölött átsuhanTovább…

On:
In: Könyvespolc

Závada Pál: Wanderer 3. átdolgozott kiadás Magvető Kiadó, 2020 Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy Závada Pál az egyik legjelentősebb kortárs író, akinek minden könyve különleges irodalmi élményt nyújt. A Magvető gondozásában megjelent kis könyvecske, a Wanderer önmagában, mint könyv is szemet gyönyörködtető. Mindössze 127 oldal, gazdag képanyaggal,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Még nem jött el az az észrevétlen önkívület, ami kiűzhetne minket belőlem, nem könnyű így: túlnépesedtem. Pedig láttam már többször a csend sötét oldalát, azt ahonnan te is érkeztél – azonnal felismertem a hallgatásod! Nem mondtam, te meg nem kérdezted, mégis tudjuk mindketten: ha nem szólunk egymáshoz, az évszázad végeTovább…

On:
In: Publicisztika

Első találkozásom Pilinszkyvel Szekér Endre, a kecskeméti Forrás szerkesztője volt középiskolában (KJG) a magyartanárom. Remek humorú és igen nagytudású ember, kiváló tanár volt, bennünket, a 15 éves csikókat napok alatt az ujja köré csavart – engem legalább is biztosan, egy életre. Nem volt nehéz dolga, mert általános iskolai magyartanárom ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Reggel van Ingerszegények lettek a napok, fotelban ülve csak tompulok. Nem is érdekel most semmi sem, nyugalmam így talán meglelem. Nem gondolok tavaszra, nőre, sem gyorsan múló vén időre. Csak várom, hogy a nyárfa ágon, egy madár nekem fuvolázzon. Szobámban öreg óra ketyeg. – Távol a tapintható hegyek. – NemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1 Holdsarló és nem-kalapács le kell menni ég kék ecetjét inni Nap fényszögeivel átveretni holdsarlótól sebesedni létbe hanyatlani mindenné halványulni míg kivirágzik az áttetsző sejtek közül ama fényes Hajnalcsillag 2 és már lent: 3 Csontváry (zen zseni) neve is üzeni levegőoszlopokra fényszögekkel elefántcsont-palotát ácsolt, Napút-ecsettel nem káromkodásból teljes-színskála-katedrálist plen air-ből,Tovább…

On:
In: Publicisztika

Kifejezetten zavar, hogy kérdéseimre nem találok választ. Kifejezetten zavar, hogy úton-útfélen meg nem értettségbe botlok. Kifejezetten zavar, hogy megállt körülöttem a világ, és a következő lépés megtételéhez már nincs késztetés. Kifejezetten zavar, hogy mindez engem kifejezetten zavar. Ellenben ha úgy tekintek ezekre az apró kis tüskékre, mint alig észrevehető, jelentéktelenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Sokáig úgy gondoltam, nem nagy dolog a halál. Voltunk, elmegyünk, ennyi. Naponta lehet halott macskákat látni az út szélén, pusztulnak a csirkék a hátsó udvarban és mégsem történik semmi. Persze azzal is tisztában voltam, hogy emberek is meghalnak, mert hiába hat-hét éves az ember, észreveszi, ha valaki eltűnik az életéből.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hiányod hideg szélként csapott csukott ajtók elé aztán mozdulataimnak elveszett a súlya a híg csend körbetekert szédülten néztem hiányod meteorkráterét magam voltam és külön élt bennem bánat-magam beteged voltam és nem tudtam gyógyítani magam forgattam kezemben bánat-köveim elemeztem de ismeretlenebb volt mint a hold-kő és hiába kutattam a periódusos táblánTovább…