honnan tudhatnád hogy a reggeli kávé fűszeres illata visszahozza a szülői ház minden rejtett zegzugát még a kamra pókhálós legtávolabbi sarkát is ahol békésen megférnek a teli befőttes üvegek alatt az ajándékba kapott bontatlan üvegpoharas dobozok és nem zörmögnek megkülönböztetett figyelemért a zsákokba gyömöszölt diók sem honnan tudhatnád hogy aTovább…

Ki vagyok én, hogy azt hiszem fontos, amit írok, mondok, festek ha azt nem olvassák ennyien aki őket, engem is megteremtett akinek szava örök, aki él aki nem bánkódik akinek szíve itt dobog az enyémben is lüktet örökké kinek a lelke megszomorodni is képes amitől Isten őrizzen nem bánthatjuk sohaTovább…

Róbert jól menő ügyvéd, egy jól menő cégnél. Magas, sportos testalkatú, sármos, az az igazi döglenek utána… Sosem volt baj a kínálattal, mindig volt választási lehetőség bőven, a lányok éppen csak sorba nem álltak… Az egyetem után még pár évig kereste az igazit. Nem volt könnyű megtalálni, hiszen olyan ez,Tovább…

Fojtott suttogásra ébredtem. Olyan halk volt, hogy biztos voltam benne, hogy nem lehet felébredni ilyen hangokra. Anya a hokedlin, apa a háromlábú széken ült, és győzködte őt. Láttam az arckifejezésén, amit jól ismeretem, hogy rá akarja venni valamire. Anya bólogatott, de nem mondott semmit. Jó lett volna, ha kicsit hangosabbanTovább…

mentünk reménnyel telve ünnepélyesen mint mikor valami ismeretlen szépség és kín kezdődik el utánunk emberek sokan a gesztenyefák lombja fölöttünk rezzenetlen kérdeztem őket láttok? most is láttok? ti már annyiszor láttatok és beszéltetek nekem… most mit mondotok? – nem feleltetek szárnyas leveleitekben nem nyíltak meg a pórusok… mert akkor tiTovább…

Útkereszteződésben vesztegelt velem a metrópótló busz, s én bő kilenc hónapnyi bezártság, önként vállalt karantén után először utaztam kicsikét messzebbre, csak át a városon, túl a kerületünk határain, de nekem már ez is kész kirándulásnak ígérkezett. Ott, a szemerkélő, kedélytelen esőben, a kiskörúton veszteglő buszon elmerengtem: én évtizedeken át mindigTovább…

Krisztus meghal minden más születik tavasszal. A rügy kifakad az ág kihajt a kiscsibe a bogár a vetemény kikel a fű sarjad előbújik a hóvirág és a krókusz. Talán az ibolya az első amire azt mondjuk kinyílt. A gólyák visszatérnek a fecskék megjönnek az egynyári növények virágba borulnak. Sajátlagosan melyikTovább…

Kikerestem múltamból egy képet, talán képtelenség. Tizennyolc vagyok, pont benne az élet sűrűjében. Dübörögnek a hormonok, füst, ital, erotika. Versek és képek, talán képtelenség. Belül mélyen üresség, kiáltás és futás, ki a városból, a kőhalom dzsungelből. Poros úton kifulladva térdre esek, aztán arcra. Előttem egy sarus láb, tűző napfényben felnézekTovább…

Földig húz a télikabát gombja Beleroskad a gerinc utolsó csontja minden lépésnél csigolya roppan, a közé szorult fagy nem moccan. Várom a tavaszt, hogy szerethesselek. Reszket az ízület a csonton, összekoccan a velő folyton, két tekervény egymásba szalad, fejbe veri az élet, mégis esztelen marad. Várom a tavaszt, hogy szerethesselek.Tovább…

Anyám répát aprít a konyhában, rázza közben a fejét. Nem lesz neked senkid. Egyedül fogsz meghalni, mondja. Ellopom az egyik répát, roppan a fogam alatt, hallgatással egyetértek. Nem félsz? Nem. Húzza a száját, legalább a szememben látná a borzadást. Bejön apám, belebüfög a panel csendjébe, anyám nem nevet rajta. ÜlökTovább…